disszertáció - ELTE BTK disszertációk

történelemfilozófiai problémákat kihordja és igazolja a mitológia és a történelem, az
antikvitás és a kereszténység szerves összefüggését. Ennek bemutatása a következő
alfejezet feladata.
2. Az antikvitás alkonya és a kereszténység
Schelling tehát - azáltal hogy az antikvitást és annak mitológiáját történelmi
összefüggésbe állítja - megváltoztatja a mitológia és a történelem általa bemutatott
eredeti viszonyát és egy újfajta történelemfogalmat vezet be. Ugyanis most beépíti az
elmúlás mozzanatát antikvitáskoncepciójába, bár nem annyira mitológiafilozófiai, mint
inkább művészetfilozófiai perspektívában. 437
Ennek kifejtéséhez vissza kell térnünk az antik istenek létmódjának schellingi
értelmezéséhez. Mint láthattuk, az előadások lényegében ezen istenek poétikus
egzisztenciáját vázolják fel. Ha viszont az istenvilág genezise tulajdonképpen a
homéroszi epikus világlátáshoz kapcsolódik, akkor felmerülhet a fontos kérdés, hogy
milyen mozzanatokhoz köthető az istenvilág alkonya. Schelling meglátásai szerint a
végtelen (das Unendliche) felszínre jutása a döntő mozzanat, s mindez Homérosz után
következett be. Művészeten belüli, avagy kívüli jelenségekkel van-e dolgunk? A
következő tényezők neveztetnek meg: a misztériumok, a filozófia és a történetírás, a
misztikus költemények és utalás történik - Friedrich Schlegel nyomán - a lírára és a
tragédiára is. 438 Mivel ez utóbbi a művészetek csúcsát jelenti, érdemes erre
koncentrálnunk. Vajon az istenvilág alkonya a poszthoméroszi vallási-filozófiai
fejleményekben veszi kezdetét, és e hatások érintik a tragédiát is, vagy netán magában a
tragédiában, tehát a művészeten belül ment mindez végbe? Úgy vélem, erre a kérdésre
nem kapunk egyértelmű választ az előadásokban. Mindenesetre számomra az előadások
gondolatmenetének belső logikája azt sugallja, hogy amennyiben az istenvilágot
437 Mint ahogyan azt az Exkurzusban láthattuk, a kései Schelling mitológia- és vallásfilozófiájának egyik
kulcsa a mitológiai folyamat önmagán túlmutatásának gondolata – de már nem elsődlegesen a művészetre
koncentrálva. Az antik mitológia alkonya ott egy immanens teogóniai folyamatba ágyazódik be.
438 42. §, PhK 244 ill. 248 ff. (121. o. ill. 125. sk. o.) V. ö. F. Schlegel: Die Griechen und Römer.
Historische und kritische Versuche über das klassische Altertum (1797) és Geschichte der Poesie der
Griechen und Römer (1798) (in: Studien des klassischen Altertums, Ferdinand Schöning, Paderborn -
München - Wien/Thomas-Verlag, Zürich, 1979, S. 212 és S. 410, S. 446)
160