disszertáció - ELTE BTK disszertációk

Ezáltal két sajátos képződmény áll előttünk: az antikvitás a maga időtlenségével és
elmúltságával, illetve a kereszténység a maga jelenbeliségével és mitológiává válásával.
A probléma tisztázása véleményem szerint a mitológia és a történelem kölcsönös
kapcsolatának elemzése révén történhet, mely egyúttal rávilágít a művészet fent említett
kettős tárgyalásának mélyebb értelmére is. Schellingnek a mitológiáról vallott felfogása
tulajdonképpen nem tenné lehetővé ennek az időtlen birodalomnak az eltűnését. Az
időtlen ugyanis nem része a történelemnek, nem egy szakasza az időnek, hanem annak
örök háttere. Az empirikus-történeti értelemben vett antikvitás elmúlása nem azonos
mitológiájának elmúlásával, hacsak nem akarjuk a mitológiát puszta történeti
képződménnyé degradálni, ami ellentmondana lényeg-meghatározásának, hiszen
Schelling szerint a mitológia a gyökere és forrása a történelemnek és nem fordítva. 436
Ezért a történelmi távolság tudatával szemlélt antikvitás csak abban az esetben nem
halott antikvitás, ha tudunk találni olyan pontot, amelyből kiindulva az időfeletti
kiemelhető az időbeliből, miközben annak történeti realitása mégsem vész el. Schelling
előtt így két út állt, hogy a görög mitológiát beillessze történelemfilozófiai
koncepciójába: vagy tételezni kellett egy radikálisan új nézőpontot, mégpedig a zsidó-
keresztény kinyilatkoztatás fogalma alapján, vagy pedig meg kellett mutatnia az antik
hagyományon belül azokat a tendenciákat, melyek túlmutatnak önmagukon, és egy új
korszak lehetőségét jelentik. Mint a szövegből kiderül, Schelling az utóbbit választotta.
Ez viszont azzal a súlyos következménnyel járt, hogy így egyrészt a mitológia - mely
minden lehetőséget magába foglal - magába kell, hogy foglalja önnön elmúlásának a
lehetőségét is, másrészt a kereszténység megjelenése lényegében az antikvitás felől
értelmeződik, s a zsidó hagyomány éppúgy háttérbe szorul, mint Jézus tanításának és
alakjának radikális mássága és újdonsága a pogány világhoz képest! Mivel a schellingi
művészetfilozófiában nemcsak az áll, hogy minden művészet szükségszerű anyaga a
mitológia, hanem e gondolat megfordítása is, hogy tudniillik a mitológia a művészet
közegében létezik – ezért tehát a művészetre vár az a feladat, hogy a fent jelzett
436 A mitikus anyagot feldolgozó eposz ezért az abszolútumban létező magábanvaló történelem képe. Ld.
PhK 474 (337. o.). Hans Robert Jauss az Iphigeneia-téma Euripidész-, Racine- és Goethe-féle
feldolgozásának elemzése során mutatja meg, hogy hogyan épül be az antikvitással szembeni történeti
distancia tudata a weimari klasszikában a recepció folyamatába. Ld. A recepcióesztétikai megközelítés
részlegessége c. tanulmányt (in: Recepcióelmélet - esztétikai tapasztalat - irodalmi hermeneutika, Osiris,
Budapest, 1999, 89. skk. o.).
159