disszertáció - ELTE BTK disszertációk

tekintett történelemben az egész emberi nem haladása megy végbe a szabadság állapota
felé. Ezt a történelmet Schelling három periódusra tagolja, melyeket a sors (Schicksal), a
természet (Natur) és a gondviselés (Vorsehung) korszakainak nevez. Az első két
periódus a történelem ókori kezdeteitől a görög és római antikvitáson keresztül a
kereszténység jelenéig tart, míg a harmadik korszak az isteni gondviselés
kibontakozásának még eljövendő korszaka. Ugyanakkor viszont a társadalmi-történelmi
valóság színterén a szubjektum és objektum, a szabadság és szükségszerűség, a végtelen
és véges, a tudatos és az öntudatlan közti ellentét feloldása csak a történelem egészét
tekintve mehet végbe, a végtelen haladás koncepciója csak a cél felé való állandó
közelítést teszi lehetővé. A történelem Isten, az Abszolútum önkinyilatkoztatása, ám az
empirikus történelmi időben sohasem találunk olyan pontot, ahol a cél ténylegesen
megvalósulna.
Ezzel szemben a művészet időtlen birodalmában mindig is megtörténik az
ellentéteknek ez a feloldódása, viszont a művészetet Schelling nem illeszti bele a fenti
történelmi sémába. A művészetfilozófiai részben ezért tulajdonképpen egy új
történetfilozófiával találkozunk, mely az elmúlt mitológiai kor, a mitológiátlan jelen és
az eljövendő új mitológia korszakának hármas tagolását mutatja. Mindeközben a
történelemfilozófiai rész történelemfelfogása és az esztétikai rész "művészettörténet-
filozófiája" nem szervesül egységes elméletté. 433
A Művészetfilozófiai előadások így felfoghatóak annak kísérleteként is, hogy e
kettőt szerzőnk egységes keretbe foglalja. Itt ugyanis a művészet birodalma kettős
megközelítésben áll előttünk, mégpedig szisztematikus és történeti módon. Az előbbi
szempont szerint a művészet magábanvalóságában (An-sich) történelemfeletti szféra, az
időtlen Abszolútum örök ideáinak ábrázolása, éspedig - a filozófiával ellentétben - reális
közegben. Az utóbbi szempont szerint viszont történeti jelenség, s az időben megjelenve
két nagy művészettörténeti korszakra tagolódik, az antik (görög) és a keresztény-modern
korszakra. A művészet e kettős tárgyalásmódját a mitológia fogalma hivatott
433 V. ö. Wilhelm G. Jacobs: Geschichte und Kunst in Schellings "System des transscendentalen
Idealismus" (id. kiadás S. 205 f.). Christoph Jamme pedig utal a fiatal Hegel hasonló triadikus
történelemfilozófiai koncepciójára, mely Jénában már megváltozott a frankfurtihoz képest. Ld. "Ist denn
Judäa der Tuiskonen Vaterland?". Die Mythos-Auffassung des jungen Hegel (1787-1807) (in: Früher
Idealismus und Frühromantik 1: Der Streit um die Grundlagen der Ästhetik [1795-1805], Felix Meiner,
Hamburg, 1990, S. 149)
157