disszertáció - ELTE BTK disszertációk

vagyis az isteni természet örök szféráját. Ez viszont azt jelenti, hogy az antik műben az
is szemlélhető, amit esetleg a kortárs szemlélő nem látott, talán éppen azért, mert
számára kultikus összefüggésében, s nem tisztán esztétikai perspektívában jelent meg!
Schelling előadásai tehát azt sejtetik - s e tekintetben álláspontja később módosul -,
hogy a tulajdonképpeni vallási komponens inkább kötődik az empirikus történetiséghez,
mint a művészeti és a filozófiai.
Másfelől azonban a szöveg érzékeli is az ókortól való távolságot, s ez jelenik
meg az antik és modern közötti ellentét tematizálásában. A kettős látásmód közötti
feszültség, illetve dialektika elemzése előtt ki kell térnünk a schellingi klasszicista
művészeteszményre is.
3. A klasszicizmus problémája
Az előadásokból kiderül, hogy Schelling számára a görög művészet bizonyos
korszakai, illetve bizonyos alkotásai kiemelkedő jelentőséggel bírnak, és a többihez
képest felértékelődnek. Ha szemügyre vesszük az említett művek listáját, többé-kevésbé
kirajzolódik előttünk egy klasszicista kánon, melyre alapozva - vagy inkább: melyen
példázva - fejti ki szerzőnk a gondolatait. Ez a kánon egyfelől erőteljes normatív
jelleggel bír, másfelől - adott esetben - ez párosul némely stílus vagy korszak
kitüntetettségével. Pontosabban szólva, Schelling, ingadozva a történeti és a nem-
történeti nézőpont között, néhol egy adott stíluskorszakot preferál, néhol pedig időben
egymástól távol eső műveket gyűjt egybe, és értelmez klasszikusként. Ezek a korszakok
- mint már említettük - nem feltétlenül esnek egybe a költészet és a képzőművészet
esetében, ám a két művészeti ágon belül is akadnak eltérések. A költészet egészének
megítélését, s ezzel párhuzamosan a mitológiainterpretációt is egyértelműen
Homérosznak és a tragikus triász alkotóinak az értékelése szabja meg. A képzőművészet
esetében az úgynevezett klasszikus korszak művei az irányadóak, ám hozzájuk
kapcsolódik néhány nagyhírű alkotás - mint például a belvederei Apollón és a Laokoón-
csoport -, melyek a hellenisztikus vagy a római korból származnak. E
151