disszertáció - ELTE BTK disszertációk
disszertáció - ELTE BTK disszertációk disszertáció - ELTE BTK disszertációk
A harmadik fejezet a mitológia és az istenek viszonyának kérdését járja körül a konkrét istenvilágot tekintve. Érdemes szemügyre venni azokat a mítoszokat illetve mítoszvariánsokat, melyeket bevon vizsgálódásába, hiszen ezek megválasztásának elve sok esetben elárulja az interpretáció irányultságát. Természetesen az egyes mitologémák és a mitológia egészének kapcsolata is figyelemre méltó, mivel e kettő értelmezése kölcsönhatásban áll egymással, így nemcsak a mitológia egésze határozza meg a kiválogatott mítoszok szerepét, hanem fordítva is így van, tudniillik e példák révén formálódhat ki a teljes mitológia értelme. Kérdés, hogy az így kirajzolódó görög mitológia fedésben van-e a kiinduló általános mítoszkoncepcióval, illetve milyen a viszonya a mitológia általunk ismert sokrétűségéhez. Külön elemzést igényel az egyes istenfigurák alakja és kölcsönviszonyaik felvázolása. Schelling bizonyos istenekre koncentrál, pontosabban ezen istenek meghatározott megjelenési formáira, aspektusaira, míg másokat háttérbe szorít, vagy nem említ. Természetesen nem mitológiai kézikönyv szerkesztésére vállalkozott és ilyesfajta teljesség igénye itt nem is merülhet fel. Szeretnék ezen kívül kitérni a szöveg sorsfogalmára éppúgy, mint a káoszéra, mivel az e fogalmak által jelöltek többféle szereppel is fel vannak ruházva, s ezek viszonya tisztázást igényel. Hogy mindez világossá váljék, ahhoz nagy figyelemmel kell odafordulnunk a preolümposzi és olümposzi világ szembeállításához, illetve ez utóbbi sajátos schellingi sémájához. Először is fontos gondolat a sötét háttérből a fény birodalmába kiemelkedő, körülhatárolt és felismerhető istenalakoknak (Göttergestalten) az éjszakai oldaltól való megkülönböztetése. E teogóniai mozzanat ugyanis egyben a szépség genezise, mivel a szépség csak e formát öltés révén létezhet. 34 Ily módon megpillanthatjuk a művészet világának létrejöttét, azaz mintegy mitikus őstörténetét is. Ez azért különösen izgalmas, mert a görög művészet ideáltipikussága így végső soron a mitológiai folyamatban alapozódik meg. Ennek a folyamatnak elképzelhető, hogy volt vallástörténeti párhuzama, vagyis hogy az olümposziak uralma, s az ezen uralmat rögzítő homéroszi világlátás egy - a régi hittel harcot folytató és végül győzedelmeskedő - új hit megfelelője. Viszont ha a görögség mitologikus tudata felől szemléljük a dolgot - reprezentatív műveit, illetve a schellingi felfogást ért hatásokat és a kortársaknál található párhuzamos megközelítéseket. 34 Ld. pl. 30. § PhK 222-223 (100. o.) 14
márpedig Schelling itt tulajdonképpen így tesz -, akkor a helyzet bonyolultabbá válik. Ugyanis a preolümposziak éppen az Olümposzról visszatekintve válnak az örök előtörténet részeseivé. A homéroszi világ ezáltal saját elődjének forrása is, önnön eredete feltárulásának helye. 35 Úgy is fogalmazhatunk, hogy kétséges az, hogy volt-e valaha is teljes értelemben jelen idejű ez a preolümposzi világ, vagy inkább a mitikus olümposzi világ egyfajta ősmitikus eredetének tekinthető. Ha ez utóbbi az igaz, akkor bizonyos értelemben a mítosz mítoszához érkezünk, az eredet eredetének elbeszéléséhez, mely valószínűleg csak "olümposzi nyelven" mondható el, hiszen ő maga talán nyelv előtti. Mivel viszont ezen ősi szféra mindig is megmarad, így a fényes istenvilág örök alapzataként szolgál. Mindez rávilágíthat arra a tényre, hogy a szépség birodalmának szükségszerű fundamentuma a szépség-előtti, formátlan, alaktalan. Nem teljesen világos mindazonáltal, hogy az Olümposz előtti világ megfeleltethető-e az abszolútumnak vagy a benne végbemenő önkifejlődésnek. 36 Kérdés továbbá, hogy a görög művészeti világ miképpen emelkedhetett ki e nem-művészeti szférából, és hogy miként volt képes egyáltalán állandón felülkerekedni ezen és megőrizni megformáltságát? És ez egyáltalán valóban így történt? Összefüggésbe hozható-e a formára törekvés művészettörténeti eseményekkel, például a keleti hatásokkal való számvetéssel? És mit tudunk kezdeni a görög kultúra "éjszakai oldalával", az alaktalan, a formátlan meglétével, vagy éppen a nyers, a vad, a rettenetes megnyilvánulásaival? Mindezen kérdésekhez figyelembe kell vennünk az olümposzi istenvilág Schelling által felvázolt struktúráját is. Ebben érdekes módon Jupiter (Zeusz) 37 mellett Apollón és Pluto (Plutón, azaz Hadész vagy Aidész) kap kiemelt szerepet. 38 E mitológiai spekuláció 35 A mitikus múlt ilyesfajta alapításának párhuzamát megtalálhatjuk az Ószövetségben, ahol azonban inkább a történelmi múltat alapító események emlékezetén van a hangsúly. Ld. Jan Assmann: A kulturális emlékezet (Atlantisz, Budapest, 1999, 78. o. ill. 197. skk. o.). Vö. ehhez például Yosef Hayim Yerushalmi Záchor című könyvének fejtegetéseit (Osiris - ORZSE, Budapest, 2000, 26. skk. o.), és Tatár György írását: Történetírás és történetiség. Előszó Friedrich Nietzsche: A történelem hasznáról és káráról c. művéhez (Akadémiai, Budapest, 1989, 13. o.) Megjegyzendő, hogy utóbbi szerzők a különbséget emelik ki az antik s a zsidó történelemfelfogás között. A történetfilozófiai fejezetben visszatérünk a kérdéshez. 36 Az itt kifejtettek érdemes összevetni a Szabadság-tanulmány sötét ősalapról (Urgrund ill. Ungrund) szóló tanításával. (ld. Philosophische Untersuchungen über das Wesen der menschlichen Freiheit und die damit zusammenhängenden Gegenstände, in: Schellings Werke, Hptbd. 4, C. H. Beck und R. Oldenbourg, München, 1927, S. 298, magyar kiadás: Filozófiai vizsgálódások az emberi szabadság lényegéről és az ezzel összefüggő tárgyakról, T-Twins, Budapest, 1992, 109. skk. o.) 37 Schelling a görög isteneket, korabeli szokás szerint, gyakran latin megfelelőjükkel helyettesíti. (Amiben mellesleg ott rejlik a görög mitológia recepciótörténetének esszenciája.) 38 PhK 230-231 (108. o.) 15
- Page 1 and 2: DOKTORI DISSZERTÁCIÓ A GÖRÖG MI
- Page 3 and 4: 2. Az esztétikai perspektíva és
- Page 5 and 6: Bevezetés "Nah ist Und schwer zu f
- Page 7 and 8: való rákérdezésről, úgy e gon
- Page 9 and 10: elvéről című írása 1802-ből,
- Page 11 and 12: applikációknak, avagy inkább ön
- Page 13: értelmezési módjait feltárva e
- Page 17 and 18: istenalakok sajátos "teológiája"
- Page 19 and 20: fénynek és ellentétének, a söt
- Page 21 and 22: További probléma a görög művé
- Page 23 and 24: a misztikus költeményekben vagy a
- Page 25 and 26: Bertel Thorvaldsen: A három Gráci
- Page 27 and 28: kettő tudatos azonossága. 65 Mind
- Page 29 and 30: transzcendentális idealizmus műv
- Page 31 and 32: Mielőtt a rendszer alapelveit felk
- Page 33 and 34: A következő kérdés az abszolút
- Page 35 and 36: §). Isten idealitásának a realit
- Page 37 and 38: mégpedig úgy, ahogyan azok Istenb
- Page 39 and 40: a művészet. Így ír erről: "Min
- Page 41 and 42: endű ideális reflexiója van meg
- Page 43 and 44: helyével. 127 Mindezek a problém
- Page 45 and 46: Praxitelész: Knidoszi Aphrodité (
- Page 47 and 48: mitológiai szemlélete vagy inkáb
- Page 49 and 50: ennek antik görög formája és az
- Page 51 and 52: nyilvánvaló, hogy az antik istene
- Page 53 and 54: allegorikusban fordítva, a külön
- Page 55 and 56: tulajdonképpen nem is a végtelen
- Page 57 and 58: Fenti kritikánkat árnyalhatja a s
- Page 59 and 60: 3. Mítoszfelfogás és műértelme
- Page 61 and 62: feleltethető meg az alkotás folya
- Page 63 and 64: utóbbiban a nyelv szimbólumként
márpedig Schelling itt tulajdonképpen így tesz -, akkor a helyzet bonyolultabbá válik.<br />
Ugyanis a preolümposziak éppen az Olümposzról visszatekintve válnak az örök<br />
előtörténet részeseivé. A homéroszi világ ezáltal saját elődjének forrása is, önnön<br />
eredete feltárulásának helye. 35 Úgy is fogalmazhatunk, hogy kétséges az, hogy volt-e<br />
valaha is teljes értelemben jelen idejű ez a preolümposzi világ, vagy inkább a mitikus<br />
olümposzi világ egyfajta ősmitikus eredetének tekinthető. Ha ez utóbbi az igaz, akkor<br />
bizonyos értelemben a mítosz mítoszához érkezünk, az eredet eredetének<br />
elbeszéléséhez, mely valószínűleg csak "olümposzi nyelven" mondható el, hiszen ő<br />
maga talán nyelv előtti. Mivel viszont ezen ősi szféra mindig is megmarad, így a fényes<br />
istenvilág örök alapzataként szolgál. Mindez rávilágíthat arra a tényre, hogy a szépség<br />
birodalmának szükségszerű fundamentuma a szépség-előtti, formátlan, alaktalan. Nem<br />
teljesen világos mindazonáltal, hogy az Olümposz előtti világ megfeleltethető-e az<br />
abszolútumnak vagy a benne végbemenő önkifejlődésnek. 36 Kérdés továbbá, hogy a<br />
görög művészeti világ miképpen emelkedhetett ki e nem-művészeti szférából, és hogy<br />
miként volt képes egyáltalán állandón felülkerekedni ezen és megőrizni<br />
megformáltságát? És ez egyáltalán valóban így történt? Összefüggésbe hozható-e a<br />
formára törekvés művészettörténeti eseményekkel, például a keleti hatásokkal való<br />
számvetéssel? És mit tudunk kezdeni a görög kultúra "éjszakai oldalával", az alaktalan,<br />
a formátlan meglétével, vagy éppen a nyers, a vad, a rettenetes megnyilvánulásaival?<br />
Mindezen kérdésekhez figyelembe kell vennünk az olümposzi istenvilág Schelling által<br />
felvázolt struktúráját is. Ebben érdekes módon Jupiter (Zeusz) 37 mellett Apollón és<br />
Pluto (Plutón, azaz Hadész vagy Aidész) kap kiemelt szerepet. 38 E mitológiai spekuláció<br />
35 A mitikus múlt ilyesfajta alapításának párhuzamát megtalálhatjuk az Ószövetségben, ahol azonban<br />
inkább a történelmi múltat alapító események emlékezetén van a hangsúly. Ld. Jan Assmann: A kulturális<br />
emlékezet (Atlantisz, Budapest, 1999, 78. o. ill. 197. skk. o.). Vö. ehhez például Yosef Hayim Yerushalmi<br />
Záchor című könyvének fejtegetéseit (Osiris - ORZSE, Budapest, 2000, 26. skk. o.), és Tatár György<br />
írását: Történetírás és történetiség. Előszó Friedrich Nietzsche: A történelem hasznáról és káráról c.<br />
művéhez (Akadémiai, Budapest, 1989, 13. o.) Megjegyzendő, hogy utóbbi szerzők a különbséget emelik<br />
ki az antik s a zsidó történelemfelfogás között. A történetfilozófiai fejezetben visszatérünk a kérdéshez.<br />
36 Az itt kifejtettek érdemes összevetni a Szabadság-tanulmány sötét ősalapról (Urgrund ill. Ungrund)<br />
szóló tanításával. (ld. Philosophische Untersuchungen über das Wesen der menschlichen Freiheit und die<br />
damit zusammenhängenden Gegenstände, in: Schellings Werke, Hptbd. 4, C. H. Beck und R.<br />
Oldenbourg, München, 1927, S. 298, magyar kiadás: Filozófiai vizsgálódások az emberi szabadság<br />
lényegéről és az ezzel összefüggő tárgyakról, T-Twins, Budapest, 1992, 109. skk. o.)<br />
37 Schelling a görög isteneket, korabeli szokás szerint, gyakran latin megfelelőjükkel helyettesíti. (Amiben<br />
mellesleg ott rejlik a görög mitológia recepciótörténetének esszenciája.)<br />
38 PhK 230-231 (108. o.)<br />
15
Change language