disszertáció - ELTE BTK disszertációk

ahogy a himnuszok szavak, melyekből eltávozott a hit; az istenek asztalai szellemi étel
és ital nélküliek; játékaiból és ünnepeiből a tudatnak az isteni lénnyel való örömteli
egysége nem tér vissza hozzá. A múzsa alkotásaiból hiányzik ama szellem ereje,
melynek önmagáról való bizonyossága az istenek és az emberek összetöréséből
származott. Ezek az alkotások most azok, amik a mi számunkra is - fáról leszakított
szép gyümölcsök: a kegyes sors úgy adta nekünk őket, ahogy egy leány nyújtja át azokat
a gyümölcsöket; nem adja létezésük igazi életét, nem nyújtja át a fát, amelyen e
gyümölcsök termettek, sem a földet és az elemeket, mely szubsztanciájukat alkotta, sem
az éghajlatot, mely meghatározottságukat képezte, vagy az évszakok váltakozásait,
melyek létrejöttük folyamatán uralkodtak. - Így a sors ama művészet alkotásaival együtt
nem adja nekünk világukat is, nem adja az erkölcsi élet tavaszát és nyarát, amikor
virágzottak és érlelődtek, hanem csupán e valóság beburkolt emlékezetét (die
eingehüllte Erinnerung dieser Wirklichkeit)." 414 A továbbiakban viszont Hegel a szellem
(Geist) bensővé tevő emlékezetének (Er-Innerung), öntudatának magasabb rendűségét
állítja szembe az emlékezet tárgyának elmúlásával. Az antik művészetvallás
(Kunstreligion) eltűnése szerinte előkészíti a talajt a kinyilatkoztatott vallás (offenbare
Religion) és az abszolút tudás, a filozófia számára. E gondolatmenet - melyen Kerényi
már nem követi Hegelt - a görög művészettel szembeni esztétikai beállítódást
összekapcsolja a tulajdonképpeni művészeti korszak végével, a szellem teljességét
hordozó művészet "csak művészetté" válásával. A művészet halála, a műalkotások
tisztán esztétikai tárggyá válásának véglegessége így tulajdonképpen már az antik
istenek halálával kezdetét vette. 415
A fentiekből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bár az esztétikum
autonómiája és az ezzel korrelációban lévő esztétikai beállítódás, esztétikai distancia -
mint ahogy azt Gadamer vagy Grassi kimutatta 416 - speciális formában újkori jelenség,
414
I. m. S. 547 f., ill. 382. o. [Kiemelések tőlem, Szemere Samu fordításán módosítottam - S. D.] V. ö.
Christoph Jamme: "Ist denn Judäa der Tuiskonen Vaterland?". Die Mythos-Auffassung des jungen Hegel
(1787-1807) (in: Früher Idealismus und Frühromantik 1: Der Streit um die Grundlagen der Ästhetik
(1795-1805), Felix Meiner, Hamburg, 1990, S. 155 ff.) A hegeli szövegben még ott bujkáló rezignáció
már szinte teljesen eltűnik Marxnál, aki a Bevezetés a politikai gazdaságtan bírálatához (1857) ismert
befejező passzusaiban kitér a görögség elmúltának kérdésére. (in: Marx és Engels válogatott művei,
Kossuth, Budapest, 1975, 52. sk. o.)
415 Vö. Márkus György: Hegel és a művészet vége (in: Metafizika - mi végre?, Osiris, Budapest, 1998,
189. skk. o.)
416 Ld. Hans-Georg Gadamer: Igazság és módszer (id. kiadás 75. skk. o.), Ernesto Grassi: A szépség ókori
elmélete (id. kiadás 66. skk. o.)
146