disszertáció - ELTE BTK disszertációk

szenvedő alak, aki ugyanakkor az istenekkel szembenálló, tőlük független istenség. Sőt,
ahogy később, a Mitológiafilozófiában megfogalmazza, tulajdonképpen ő maga az
"isten-elleni", az "istennel-szembeni" (das Gegengöttliche). 395 Ez a pozíciója - mint
ahogy arra már a magiszteri disszertáció is utalt - az istennel vagy istenekkel szemben
meghatározódó emberi lét archetípusát jelenti. Prométheusszal differencia jön létre az
osztatlan világon belül, s éppen e megosztott világ válik így az ember otthonává. Az ég
és föld közé kifeszített titán az ember léthelyzetét mutatja be, aki a köztes térben az
istennel szembefordulva áll annak tekintete előtt. Mindezek alapján a tragikus hőst az
istenekkel és a sorssal szembehelyezkedő alakként értelmezhetjük, akivel
általánosságban is egy új antropológiai helyzet veszi kezdetét.
Ám mit is jelent magának a mítoszoknak a drámai megjelenítése és miképpen
függ ez össze az emberi lét mitikus tapasztalatának megváltozásával? Mit jelent a
tragédiahős saját időbelisége? A mitológia Schelling szerint az isteneknek, a reálisan
tekintett ideáknak, ősképeknek világgá szerveződése, mely világba a sors s az emberek
is beleszövődnek, ahogy azt az eposz bemutatja. A mítosz itt archetipikus történés, az
empirikus történetek mintaképe. Az epikus hős hírnévért folytatott harca önmaga
mitizálhatóságáért folytatott harc, mely a költői szó emlékezethordozó tevékenységére
szorul. Az eposz így a világot mint múltat mutatja be, külső események elbeszélése
révén, míg a tragédia a jelenbelit, a tettek bemutatása által, melyek a belsőt tárják fel. 396
A mítosz ennek során kilép önnön háttérszerűségéből, és az ember számára szinte
elviselhetetlen jelenvalóságra tesz szert. A tragédia, mely - a szobrászathoz hasonlóan -
"a tárgyat minden oldalról, vagyis teljesen abszolút módon mutatja be", 397 megjelenítő-
láttató ereje révén a mítosz forrásához vezet, az éppen történőhöz, a még el nem
döntötthöz, mely egyúttal a léthatalmak összeütközésének helyszíne is. Ugyanakkor
mindez már mindig is meghatározottként jelenik meg, mégpedig a sors sötét háttere
előtt. A tragikus hős sors elleni harca, bukása és így kivívott szabadsága heroikus
küzdelem a jelenné vált múlttal szemben, mely minduntalan elnyeléssel fenyegeti. A
tragédiában, ahol a véletlennek nincs helye, a szabadság s a szükségszerűség empirikus
395 Ld. Philosophische Einleitung in die Philosophie der Mythologie (id. kiadás S. 491)
396 PhK 519 f. (381. sk. o.) Az epikus (mitikus-narratív) és a tragikus (kultikus-rituális) világ ellentétéhez,
s e kettősség Creuzernál fellelhető eredetéhez és romantikus hagyományozódásához ld. M. Frank: Der
kommende Gott (id. kiadás S. 83 ff.)
397 PhK 535 (396. o.)
136