disszertáció - ELTE BTK disszertációk

mitológia vagy a tragédia sok szereplői közül, hanem egy egész műfaj reprezentánsa, s
ezáltal egy egész világ bomlik ki alakjából. Hiszen, mint tudjuk, a mitológia s a
művészet magának az abszolútumnak megjelenítése, egy-egy oldalának ábrázolása.
Prométheusz pedig azért a tragédia mintaképe, mert egyúttal az erkölcsösségé is (das
Urbild der Sittlichkeit). 390 Alakjában a szabadság az istenektől való függetlenséget
jelenti, sőt, az ellenük való lázadást. Ez a jellemvonása az emberhez teszi hasonlatossá.
Szenvedése által az egész emberi nemet képviseli, illetve az emberi faj gyötrelmeit egy
személyben szenvedi el. 391 Mindazonáltal Krisztussal szemben - akinek ugyanakkor
részben előképe - szenvedése nem önkéntes és passzív, hanem lázadással teli
tevékenység. 392 Mivel azonban személyes szenvedésében az általános lázadás vezeti -
tudniillik a Zeusz vezette új istennemzedék ellen -, ezért e mozzanat a szabadság
mozzanata, mely a győzelmet jelenti a szükségszerűség felett. "Prométheusz a
legnagyobb emberi jellem ősmintaképe (das Urbild des größten Menschencharakters), s
ezáltal egyszersmind a tragédia igazi ősmintaképe (das wahre Urbild der Tragödie)
is." 393
A schellingi előadásokban Prométheusz alakja - már csak műfajelméleti okokból
is - Aiszkhülosz tragédiájának főhőséhez kapcsolódik, és háttérben maradnak azon
jellemvonásai és tettei, melyeket más művek, például a hésziodoszi költemények vagy
Platón Prótagorasza mutatnak be. 394 Ez a Prométheusz nem annyira a cseles titán vagy a
kultúra adományozója, mint inkább az emberekért és az emberekhez hasonlatosan
390 42. §, PhK 248 (124. sk. o.)
391 Ld. uo. Prométheusz a kései mitológiafilozófiában is kulcsszerephez jut. Alakjában Schelling egy
ősgondolat (Urgedanke) megtestesülését látja. E titán a szellemet (Geist) mint az emberiség princípiumát
jeleníti meg, kinek sorsa és szenvedése "az emberi én fenséges előképe" (das erhabene Vorbild des
Menschen-Ichs). Ld. a Philosophische Einleitung in die Philosophie der Mythologie huszadik előadását
(id. kiadás S. 492), ill. a Philosophie der Mythologie tizenötödik előadását (PhM 358 ff.). Ld. ehhez
Blumenberg i. m. S. 602, 625 ff., Kasper i. m. S. 287 ff., Rehm i. m. S. 14. Prométheusz figurája
egyébként élénken foglalkoztatta a kortárs szellemi közeget, elegendő itt Herder, A. W. Schlegel, Shelley,
Byron műveire vagy éppen Goethe drámatervezetére és híres versére utalnunk, de gondolhatunk
Beethoven vagy Liszt zeneműveire is. A Goethe-verset is idéző Nietzsche pedig Prométheuszban az
emberi individuum titáni természetét látja meg. Ld. Die Geburt der Tragödie 9-10. fej. (in: id. kiadás S.
67 ff., magyarul: id. kiadás 80. skk. o.). Goethe Prométheusz-alakjához ld. K. Kerényi: Prometheus. Die
menschliche Existenz in griechischer Deutung (Rhein-Verlag AG, Zürich, 1946, S. 10 ff.)
392 42. §, PhK 260 f. (136. o.)
393 Ld. PhK 536 f. (397. sk. o.)
394 A schellingi felfogás a tekintetben kifejezetten szemben áll a platóni-prótagoraszi verzióval, hogy ez
utóbbi szerint a jog és erkölcsiség nem Prométheusz, hanem Zeusz adománya. (Ld. Prótagorasz 320 d
skk.). Hegel viszont részben Platónt követi. Ld. Vallásfilozófiai előadások (Atlantisz, Budapest, 2000,
195. sk. o.) és Esztétikai előadások II. (id. kiadás 35. skk. o.)
135