disszertáció - ELTE BTK disszertációk

osztatlan világot (eine ungetheilte Welt) ábrázol, ahol istenek és emberek egyek. Ebben
a világban [...] az isteni beavatkozás nem csoda, mert az istenek maguk is ehhez a
világhoz tartoznak. A dráma már többé-kevésbé egyfajta megosztott világon (eine
getheilte Welt) alapszik, amennyiben szükségszerűség és szabadság szembenállása
jellemzi. Itt az istenek megjelenése (die Erscheinung der Götter), amennyiben
ugyanolyan módon történne, mint az eposzban, már csodaszerű jelleget öltene.
Minthogy pedig a drámában nem szabad előfordulnia véletlennek (Zufall), és
mindennek külsőleg vagy belsőleg szükségszerűnek kell lennie, ezért az istenek csak
valami olyan szükségszerűség folytán jelenhetnek meg, amelyet saját magukban
hordoznak, vagyis csak úgy jelenhetnek meg, ha maguk is cselekvő részesei a
műnek ..." 384
Schelling fontos felismerése, hogy a homéroszi eposzban tulajdonképpen
valóban kevés csodás történést találunk. Azonban tegyük hozzá rögtön, hogy mindez
csak az Íliászra igaz, az Odüsszeia világa már másmilyen. Ha e kettőt összevetjük, vagy
pláne, ha az előbbit Hésziodosz vagy más szerzők - például Apollodórosz vagy Ovidius
- műveivel hasonlítjuk össze, úgy azt tapasztalhatjuk, hogy az Íliász egy lezárt, "kész"
világot mutat be, melyben valóban ritkaságszámba megy az adott létformák gyökeres
megváltozása, a metamorfózisok vagy a lét hatalmainak alapvető átrendeződése,
hatóköreik összekuszálódása, a határok átlépése. Az eposz világa olyan kozmosz,
melyen csak néha sejlik át az ősi világ kaotikussága. Az Íliászt ezért nem annyira az
jellemzi, hogy benne istenek és emberek egyek, mint inkább az, hogy az isteni, az
emberi, az állati, növényi vagy egyéb létformák viszonylag élesen elhatárolódnak, vagy
legalábbis nem csapnak át bármikor váratlanul egymásba. Csekély szerepet játszanak a
csodaszámba menő, kevert létformájú lények, az ontológiailag rögzítetlen státuszok. A
hősök sem rendelkeznek olyan emberfeletti képességekkel, vagy visznek végbe olyan
csodás tetteket, mint a mitológia korábbi rétegeibe tartozó alakok, mint például
Héraklész, Perszeusz, Bellerophontész vagy Thészeusz. A homéroszi mitológiai
világban már - és még! - "nem történhet meg bármi". Nincs már szó Akhilleusz csodás
sebezhetetlenségéről, és lovának, Xanthosznak híres jóslatadása 385 már kivételes
esemény. A homéroszi eposz csodanélkülisége a hősi mondának a mesétől és az
384 PhK 530 (391. o.), [A fordításon módosítottam - S. D.]
385 XIX, 404 skk.
133