disszertáció - ELTE BTK disszertációk

alapzatból mint háttérből kiemelkednek a fénybe az alakok, ugyanaz a folyamat megy
végbe, mint amit a mitológia isteneinél megfigyelhettünk. A képpé válás is az antik
istenek létének egy oldalát tárta fel.
3. Költészeti műfajok: az eposz és a tragédia
"Az van kiszabva rám, hogy véget akkor ér
a gyötrelmem, ha Zeusz hatalma elbukik." 369
Vizsgáljuk meg most a költészet világát. Témánk szempontjából most leginkább
a görög eposz és tragédia összehasonlítása a releváns, és Schelling maga is erre helyezi
a hangsúlyt. A sors, a csoda és az időiség lesz az a három fogalom, mely köré
elemzésünk felépül. A tragédia lényegmeghatározásánál a mitológiai alakok közül
Prométheusz kerül a középpontba, és röviden kitérünk a Schelling által értelmezett
drámákra is.
A zene-festészet-plasztika hármasnak a költészet területén a líra-epika-dráma
műnemeinek hármasa felel meg. Schelling az eposz és a líra történeti sorrendjét
potenciatanának megfelelően megfordítja, hogy így megkaphassa a "tudományos
sorrendet", míg a dráma megmarad a kiemelt harmadik helyen. E spekulatív
megoldásnak legalább két problematikus következménye van. Egyrészt a homéroszi
eposznak, mitológiateremtő szerepe révén, mindenképpen a valódi - mitikus anyagra
építő - líra feltételévé kellene válnia. Mivel azonban a lírának - a pindaroszi kivételével
- a műnemek közül viszonylag a legkevesebb a közvetlen, tematikus kapcsolódása a
mitológiához, ezért e szempontot Schelling figyelmen kívül hagyja. Másrészt az a
gondolat, mely szerint a dráma a költészet csúcsa, némiképp ellentmond Homérosz és a
mitológia azonosításának, illetve a mitológia és a művészet ezen azonosításra épülő
összefonódásának. A kiemelt két műfaj, a (homéroszi) eposz és a tragédia tárgyalása
kétpólusúvá teszi tehát mind a schellingi poétikát, mind a poétikus mitológiafilozófiát.
E két műfaj komparatív elemzésének értelmezéséhez a sors (moira, Schicksal) és
a csoda v. csodálatos (thaumaszton, Wunder/bare/) fogalma kínálkozik
369 Prométheusz szavai Ióhoz Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz című tragédiájában (755-756. sor,
Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása)
127