disszertáció - ELTE BTK disszertációk

nem más, mint valamiféle - szem által - érzékelt zene, harmóniák és harmonikus
kapcsolatok olyan koncertje, amelyet nem időbeli, hanem térbeli (szimultán)
egymásutánban fogadunk magukba." 360 Az építészet pedig, a "látható zene", a
püthagoreus örökség nyomán, egyszersmind az univerzum képmásának felel meg.
Tegyük ehhez hozzá, hogy Schelling - akárcsak Hegel - az építészet paradigmatikus
formájának a görög templomot tartja. 361 Ugyanakkor a görög mitológia és a vallási
kultusz elkülönítésének újabb példáját láthatjuk abban, hogy - Hegellel ellentétben - a
templom esetében nála nem esik szó arról, hogy az az istenség lakhelye és ennek
környezete, a szent körzet (temenosz) a rituálék középpontja. Ehelyett azt látjuk, hogy az
építészet az abszolútum képmása, nem otthona tehát az istenségnek, hanem maga az
istenség, annak egy aspektusában. Mégpedig akként, hogy az organizmust fejezi ki, úgy
is, mint az anorganikus ideáját, vagyis látszólagos élettelensége az élő ősképét mutatja
fel. 362 Ahogy a szobrászat az emberi alak archetípusát ábrázolja, úgy az építészet a
növényi organizmusét, láthatóvá téve a világ s az istenek növényszerű arculatát.
Végezetül szenteljük figyelmünket a festészetnek. A természetben
megmutatkozó triadikus fokozatoknak - anyag (test), fény, organizmus - a
képzőművészetek esetében a zene, festészet, plasztika hármassága felel meg. 363 A
festészet tehát a fény, a "természetbe világító idealitás" elve alá rendelődik. "A fény nem
más, mint a szépség pozitív pólusa és a természet örök szépségének kiáradása. De a fény
csak az éjszaka ellen folytatott harcban válik nyilvánvalóvá és jelenik meg, mely mint
minden létezés örök alapja (der ewige Grund alles Daseyns) nem létezik önmagában,
habár állandó ellenhatása révén hatalomnak bizonyul." 364 Mint látható, Schelling a
festészet lényegmeghatározásába bekapcsolja a fénnyel kapcsolatos természetfilozófiai
meglátásait. Ezek a meglátások pedig abba a metafizikai alapzatba illeszkednek,
melynek kifejeződését a mitológiai istenvilág konstrukciójánál is megfigyelhettük. Az
Éj (Nüx, Nacht) és a Fény (Phaosz, Licht) olyan két kozmogóniai princípium, melyek
360 117. §, PhK 423 (289. o.)
361 Ld. Előadások a művészet filozófiájáról (id. kiadás, 275. skk. o.). Hegel esztétikai előadásaiban
mindemellett a művészeti ágak eltérő rendszerét találjuk. Schellinggel összevetve pedig már a
Fenomenológia is bizonyság arra, hogy Hegel komolyabban számol a görög művészet kultikus-vallási
jellegével. (Ld. i. m. 363. skk. o.)
362 Ld. 111. §, PhK 410 (277. o.)
363 Ld. 11. §. Vö. Hennigfeld i. m. S. 74
364 87. §, PhK 369 (239. o.), [A fordításon változtattam - S. D.]
125