disszertáció - ELTE BTK disszertációk

inkoherenciája fontos felismeréseket rejt magában. Az istenalakok fenségességének és
az abszolút szépség félelmetességének meglátása a mitológia újfajta tapasztalata és
értelmezése felé nyit utat, mely bizonyos mértékben kivezethet az esztétizáló
mítoszfelfogásból, mivel érzékenyebb az isteniben benne rejlő ambivalenciára, az
istenalakok "sötét oldalára". A fenségesség értékelése másodszor új megvilágításba
helyezi a végtelenség jelenlétét is a görög hagyományban. Hiszen míg korábban arról
volt szó, hogy a misztikus elem, a végtelenség mozzanata poszthoméroszi, nem igazán
mitológiai jelenség, mely csak a misztériumokban és a filozófiában alakult ki, 314 most ez
a kép módosul. A végtelenség oly módon bocsáttatik be a mitológiai világba, hogy
Schelling ennek vallási-filozófiai megjelenésétől megkülönbözteti a művészetit. Ez
utóbbi esetében csak az érzéki szemlélet vonatkozásában jelenik meg a formanélküliség,
ám a mű érzéki, végesen megformált anyagisága révén a szemlélő megóvatik a vallás
misztikus-enthuziasztikus vagy orgiasztikus hatásától és az ezzel rokon, ám ettől
elhatárolt katartikus állapotba kerül.
A káosz fogalma visszatér továbbá a nyelviség elemzése során. Így ír ekkor
Schelling: "A nyelv mint a magát elevenen kinyilvánító/kimondó végtelen affirmáció a
legmagasabb szimbóluma a káosznak, amely örökre benne rejlik az abszolút
megismerésében." A nyelvben tulajdonképpen az abszolút identitás fejeződik ki.
"Érzéki és nem-érzéki itt egybeesik, a legkézzelfoghatóbb lesz a legszellemibb jele.
Minden mindennek a képévé válik, a nyelv maga pedig éppen ezáltal minden dolog
azonosságának a szimbólumává (Symbol der Identität aller Dinge)." 315 Mint a II. fejezet
3. alfejezetében már utaltunk rá, Schelling a szimbolikus mitológiaértelmezést
összekapcsolja a nyelv szimbolikus felfogásával. Ehhez most hozzátehetjük, hogy ez a
kapcsolat összefügg a káosz fent jelzett kiemelkedő szerepével. A nyelv mint önmagát
alakító és alakításra kínáló "anyag" a mitológiai ősvilággal kerül megfeleltetésbe, a
világgá válás feltételévé válik. Az eddigiektől némiképp eltérően Schelling a kaotikus-
preolümposzi világot nem a nyelv- és névelőtti világként állítja elénk. A káosz így nem
az a néma hely, mely a megnevezés érintésére vár, hogy világgá formálódjon, hanem a
költői szó előtti nyelv válik a káosz szimbólumává. 316 Ezáltal viszont az abszolútum
314 PhK 249 f. (125. sk. o.)
315 73. §, PhK 312 (185. o.) [A fordításon módosítottam - S. D.]
316 Vö. PhK 463 f. (327. sk. o.)
105