disszertáció - ELTE BTK disszertációk

inkább végtelen potencialitás. A káosz alapszemléletének ezért elsődlegessé kell válnia,
megelőző mozdulattá, hogy a szépség létrejöhessen. A romantikus program szerint az
eltárgyiasult természetet tulajdonképpen vissza kell változtatni ezzé a káosszá, hogy
annak új szemlélete egyáltalán kialakulhasson. A mitológiai képzet e program nyomán
természet- és történetfilozófiai jelentéssel telítődik, mivel beágyazódik az új mitológia
tervezetébe is.
Schelling az abszolútum kettős képéhez - a Kantot követő Schiller nyomán 309 -
két esztétikai értéket rendel, a fenségességet (Erhabenheit) és a szépséget (Schönheit).
Az előbbi a végtelennek a végesbe, az utóbbi a végesnek a végtelenbe való
beleképződése. 310 A káosz a fenséges alapszemlélete, melyen keresztül az értelem
eljuthat az abszolútum alakjainak felismeréséhez, mind a művészetben, mind a
tudományban. A filozófia mint a világ esztétikai szemlélete (ästhetische Anschauung
der Welt) csak ezáltal jöhet létre. 311 A fenséges ilyen magasra értékelése tehát
kapcsolatban áll a káosz rendszerbeli helyével, viszont mindez némileg kikezdi mind a
szép istenvilágról mondottakat, mind a végtelenség nem-mitológiai, az igazi görögségtől
idegen jellegéről szóló állítást. Az előbbit azért, mert a tulajdonképpeni homéroszi
mitológia világának említett jellemzése nem engedné meg a fenséges szemléletét, és
nem véletlen, hogy Schelling itt nem az eposzra, hanem a tragédiára hivatkozik. Jupiter
és Juno alakjának a formanélküli fenségeshez közelítése, szembeállítva Minerva és
Apollo szép alakjával, 312 némiképp szétfeszíti az "olümposzi konstrukció" kereteit. 313
Ugyanakkor itt ismét azzal találkozunk, hogy a gondolatmenet bizonyos fokú
összekapcsolása jelenik meg az Eszmék 69. darabjában (in. uo. 500. o.) Nietzsche írásaiban hasonló
szerepet játszik a fogalom. Ld. például A korszerűtlen elmélkedések második darabjának - Vom Nutzen
und Nachtheil der Historie für das Leben (A történelemnek az élet számára való hasznáról és káráról) -
záró fejtegetéseit. (in: Friedrich Nietzsche: Sämtliche Werke 1.: Die Geburt der Tragödie, Unzeitgemäße
Betrachtungen, Nachgelassene Schriften 1870-1873, Walter de Gruyter, München, 1999, S. 333 f.)
Heidegger értelmezése Nietzsche káosz-fogalmáról: Die ewige Wiederkehr des Gleichen -
Zusammenfassende Darstellung des Gedankens: Das Seiende im Ganzen als Leben, als Kraft; die Welt
als Chaos (in: Nietzsche I., Günther Neske, Pfullingen, 1961, S. 349 ff.)
309 Ld. Über das Erhabene (?1793/94, megjelent 1801-ben, in: Friedrich Schiller: Über Kunst und
Wirklichkeit. Schriften und Briefe zur Ästhetik, Reclam, Leipzig, 1975, S. 380 ff.)
310 65. §
311 PhK 293 f. (166. sk. o.)
312 Ld. PhK 293 ill. 296 f. (166. ill. 170. o.)
313 Peter Szondi bírálja a fenséges-szép ellentétpárjának schellingi historizálását. Álláspontja szerint nem
megfelelő az antikvitáson belüli (archaikus-klasszikus) kettősség áttolódása az antik és modern
viszonyára, melynek oka a görög művészet orientális kapcsolatainak figyelmen kívül hagyása. Ld. i. m. S.
241 ff.
104