disszertáció - ELTE BTK disszertációk

3. Istenfelfogás és műértelmezés
Lássuk mindezek után, hogy a fent elmondottak milyen művészetfilozófiai
következményekkel járnak. Először azt kell megvizsgálnunk, hogy a Khaosz és a Sors
mitológiai alakzatai milyen szerepet játszanak a művészet elméletében. Ezek után az
olümposzi világ és a szépség világának összefüggését kutatjuk.
Az eposz tárgyalása során Schelling a következőket mondja: " ... az eposz a
szabadság és a szükségszerűség azonosságában (Identität) ábrázolja a cselekvést, a
végtelen és a véges ellentéte nélkül, viszály és éppen ezért sors nélkül. [...] még semmi
sem lázad a sors ellen, bármennyire dacolnak is az istenekkel, ugyanis az istenek maguk
sem természetfölöttiek vagy természeten kívüliek (über- und außernatürlich), hanem
beletartoznak az emberi történések körébe. [...] Homérosz is ismeri már a sötét Kéreket
és a végzetet, amelynek még Zeusz és a többi isten is alá van vetve. Ez igaz, csakhogy a
végzet (Verhängnis) itt még nem mint sors (Schicksal) jelenik meg, s éppen azért, mert
semmiféle ellenállásba nem ütközik. Istenek és emberek, az egész világ, amelyet az
eposz felölel, úgy jelenik meg, hogy a legnagyobb azonosságban (Identität) van a
sorssal." Majd Szarpédón történetét 301 kommentálva így ír: "A végzet itt szelídnek
mutatkozik, miként valami csöndes szükségszerűség (Nothwendigkeit), amely ellen
lázadni, amellyel szembeszegülni még nem lehet ..." 302
Vajon az itt megjelenő sorsfogalom milyen kapcsolatban áll a 33. és 35. §
sorsistennőivel? Ez utóbbiakról azt olvashattuk, hogy Khaosz és Nüx alakjaival
egyetemben olyan sötét hátteret képeznek, és olyan archaikus, formátlan és rettenetes
létet képviselnek, melyből az olümposzi istenvilágnak ki kellett emelkednie. Az
abszolút identitásnak meg kellett szűnnie, hogy a tulajdonképpeni mitológiai világ
létrejöhessen. Az eposz sorsfogalma viszont több ponton eltér ettől. A "csendes
szükségszerűség lágyságában megjelenő végzet" ugyanis nem azonosítható minden
301 Íliász XVI, 441 skk. Megjegyzendő, hogy Szarpédón sorsa (aisza, melyet a Moira visz beteljesülésbe)
apját mélyen megrázza. Mint ahogyan ezt már az I. fejezet 4. alfejezetében jeleztük, Zeusz reakciója nem
egészen egy "abszolút indifferenciapont"-ra jellemző viselkedés. A homéroszi isten nem olyan magába
zárt világ, nem olyan elkülönült alak, mint azt szerzőnk sejteti.
302 PhK 474 f. (338. sk. o.)
101