Tanácsok és információk 2-es típusú diabeteszes ... - Varga Gábor dr.

Varga Gábor dr. � www.gvmd.hu � 1/7 

Tanácsok és információk 2-es típusú diabeteszes betegeknek 

Mi a cukorbetegség, kiket érinthet, milyen gyakori hazánkban? 

A cukorbetegség, az orvosi gyakorlatban használt elnevezés szerint diabetes mellitus, egy olyan összetett 

anyagcserezavar, amelyben elsődlegesen a szénhidrát anyagcsere károsodása figyelhető meg, amelyet - 

kezelés nélkül - tartósan magas vércukorszint (a vizeletben cukor és/vagy aceton ürítése) jellemez. A 

cukorbetegség, pontosabban annak felnőttkori, ún. 2-es típusú formája korábban jellemzően a 40 év 

felettiek betegsége volt, de ma már a tizenévesek és a fiatal felnőttek körében is egyre gyakrabban 

találkozhatunk vele. A cukorbetegségre való hajlam öröklődik, de kialakulásában legalább ennyire 

meghatározóak a külső környezeti tényezők. Ezek között is kiemelkedő jelentősége van a mozgásszegény 

életmódnak és a helytelen táplálkozásnak. Ez áll a 2-es típusú kórformát jellemző kövérség hátterében is. 

Az eredmény az ún. „metabolikus szindróma”, melynek alapja a kövérség, a szénhidrát anyagcsere 

zavara, a zsíranyagcsere eltérései, a vér fokozott alvadási hajlama és mintegy 70%-ban a betegséghez 

magas vérnyomás is társul. 

A cukorbetegség hátterében a szövetek inzulin iránti érzékenységének a csökkenése (ún. inzulin 

rezisztencia), később a hasnyálmirigy inzulintermelő képességének hiányzó vagy elégtelen volta áll. Az 

inzulin rezisztencia azt jelenti, hogy a hasnyálmirigy által termelt inzulin a szokásosnál nagyobb 

mennyiségben van jelen, mégsem tudja kifejteni vércukor csökkentő hatását. Az emberi szervezetben 

található sejtek többsége csak a megfelelő mennyiségű inzulin jelenlétében képes felvenni a 

működéséhez elengedhetetlenül szükséges glükózt, mely a sejtekbe bejutva energia forrásként szolgál. 

(A teljesség kedvéért említjük meg, hogy az inzulintermelés hiánya az 1-es, az inzulinhatás csökkenése a 

2-es típusú cukorbetegség elsődleges oka.) 

Amennyiben ez a finom, hormonális szinten szabályozott folyamat valahol sérül, kezdetben a 

hasnyálmirigy által termelt inzulin mennyisége megemelkedik. Ezt nevezzük hyperinzulinémiának. Ezt 

követi a vércukorszint megemelkedése, és kialakul a cukorbetegség. Ha ez a megemelkedett 

vércukorszint tartóssá válik, hosszabb idő alatt egyéb más létfontosságú szervünk károsodásához vezet. 

(pl. vese, szem, szív stb.) 

Hazánkban a cukorbetegség népbetegség, ami azt jelenti, hogy a lakosság kb. 8-10%-át érinti. Ma 

Magyarországon kb. 600.000 felismert és 200.000 még nem diagnosztizált cukorbetegségben szenvedő 

ember él, és körülbelül 200-300 ezerre tehető azok száma, akik a cukorbetegséget megelőző állapotban, 

a csökkent glükóz toleranciában (IGT) szenvednek. 

Mindezen adatok tükrében látható, hogy mennyire fontos, sok embert érintő betegségről van szó. Ezzel a 

tájékoztatóval szeretnénk segíteni a cukorbetegség lényegének megértését, és tanácsokkal, diétás 

útmutatással megkönnyíteni a betegek mindennapjait. 

A vércukorszint normális értékei és élettani szabályozása 

Vércukorszint mérés 

A vércukorszint a vérben lévő glükóz mennyiségét jelenti. Egészséges ember éhgyomri vércukorszintje 

3,5 - 5,5 mmol/l közt változhat, étkezés után 2 órával 8,0 mmol/l alatt van, amely a szervezet normális 

működésének elengedhetetlen feltétele. A vércukorszint normális esetben csak kismértékű ingadozást 

mutat, melyet egy bonyolult szabályozási rendszer, elsősorban a hasnyálmirigy belső elválasztású 

szigetei (ún. Langerhans-szigetek) által termelt inzulin szabályoz. Az inzulin hatása több ponton 

érvényesül, ezek közül a legfontosabb a máj glükóz kibocsátásának a visszaszorítása és az 

energiaforgalom szempontjából meghatározó jelentőségű szövetek, elsősorban a zsír-és izomszövet 

glükóz felvételének a serkentése. A szervezetben a vércukorszintet emelő illetve csökkentő folyamatok a 

táplálék kínálathoz (étkezést követő időszak), illetve az étkezések közti szünetekhez igazodva változnak. 

Az élettani inzulin elválasztást ennek megfelelően egy viszonylag alacsony szintű nyugalmi- (ún. bazális) 

és az étkezéseket követő többlet (ún. prandialis) inzulin elválasztás jellemzi. 

Amint a táplálék felszívódása befejeződik, a szénhidrátok (és fehérjék) inzulin elválasztást fokozó hatása 

lezajlik, az inzulin fokozott kibocsátása is megszűnik az inzulin elválasztás a nyugalmi szintre csökken. 

Cukorbetegségről akkor beszélünk, ha ez a pontosan szabályozott inzulin elválasztás károsodik, aminek 

eredményeként a táplálék felvételhez igazodó vércukorszint szabályozás, azaz a szénhidrát tűrő képesség


(az ún. glükóz tolerancia) károsodik. Ekkor az éhgyomri vércukorszint 7 mmol/l-t meghaladja, étkezések 

után pedig 11 mmol/l fölé emelkedik. 

A vércukorszintet ajánlatos naponta ellenőrizni. Ez kezdetben talán nehéz lesz, de rövid idő múlva napi 

rutinná válhat. Orvosa vagy gondozó nővére megtanítja önt a helyes vércukorszint mérés technikájára, 

és arra is, hogy a kapott értékeket egy kis füzetbe beírja és értékelje saját maga számára. 

A cukorbetegség tünetei 

A cukorbetegek kezelésében az egyik legfontosabb cél a betegek vércukorszintjének a normális szinten 

tartása, természetesen a megfelelő vérzsír- és vérnyomás értékek elérése mellett. Számos tényező, mint 

például egyes gyógyszerek vagy táplálék képes a vércukorszint befolyásolására, amely túl magasra 

emelkedhet, vagy túl alacsonyra zuhanhat. Ezért a cukorbetegnek meg kell tanulnia, hogy miképpen 

előzheti meg a veszélyes mértékű ingadozásokat, vagy ha már ez megtörtént, miképpen háríthatja el a 

súlyos következményeket. 

Ezért fontos azt is tudni, hogy ha a vércukorszint túl magas, amit a szaknyelv hiperglikémiának hív, 

valószínűleg túl sokat, vagy túl magas szénhidráttartalmú ételt fogyasztott, vagy nem szedi a 

gyógyszereit. 

Hiperglikémia betegségek vagy stressz hatására is bekövetkezhet, ez a nagyon magas vércukorszint akár 

eszméletvesztéshez is vezethet. 

A magas vércukorszint nem mindig okoz tüneteket, de jellemző tünetként előfordulhat: 

• homályos látás 

• fokozott szomjúságérzet 

• gyakori vizelési inger 

• száraz, viszkető bőr 

• fáradtság érzet 

Ilyen esetben teendők: 

� igyon cukormentes folyadékot, pl. vizet, ásványvizet 

� ellenőrizze, vagy ellenőriztesse a vércukorszintjét, amilyen gyorsan csak lehet 

� ha éhomi vércukorszintje 2 napon keresztül 7mmol/l felett van, vagy étkezés 

után a 9 mmol/l feletti azonnal forduljon orvosához 

A kórosan alacsony vércukorszintet a szaknyelv hipoglikémiának hívja, ekkor a vércukor értékek 

3mmol/l alá csökkennek. Ez elsősorban az inzulin, illetve szulfanilurea típusú tabletták alkalmazásának 

lehet velejárója, de bekövetkeztét elősegítheti a fokozott testmozgás és alkoholfogyasztás is. 

Jellemző tünetek: 

• fejfájás 

• gyengeség, szédülés 

• éhség 

• fázás érzet, nyirkos bőr 

• szívdobogás 

• zavartság, idegesség 

A kezeletlen hipoglikémia ájuláshoz, vagy hipoglikémiás görcshöz vezethet. 

Teendők hipoglikémia esetén: 

• fogyasszon el 2-4 szőlőcukor tablettát vagy kockacukrot vízzel vagy ásványvízzel, vagy 

szárazsüteményt, de ihat fél pohár gyümölcslevet vagy cukortartalmú üdítőt is - ezek mind 

gyorsan felszívódó cukrot tartalmaznak 

• mérje vagy méresse meg a vércukorszintjét amilyen gyorsan csak lehet 

• ha gyakorta, vagy ismétlődő jelleggel alakul ki hipoglikémia, forduljon orvosához

Miért fontos a diéta és a normális testsúly elérése 


A 2-es típusú cukorbetegek alap problémája az, hogy az étkezések alkalmával a vércukor szinten 

tartásához szükséges inzulin elválasztása késve indul meg, másrészt a hasnyálmirigy β-sejtjeiben 

termelődő inzulin - az inzulinrezisztencia miatt - nem képes hatását a szövetekben kifejteni. Ehhez kell 

alkalmazkodnia a diétás kezelésnek, azaz: 

• lehetőleg kerülni kell a gyors vércukorszint emelkedést eredményező ételeket 

• naponta többször, étkezésenként és egyénileg meghatározott szénhidrát tartalmú ételeket kell 

fogyasztani 

A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők gyakran túlsúlyosak, ami rontja a betegségüket. A diétás 

kezelés meghatározása szempontjából tisztázni kell, hogy Ön normál súlyú vagy túlsúlyos. Ehhez 

tisztáznunk kell az egészség szempontjából kívánatos testsúly, avagy ahogy ma hivatalosan hívjuk: 

testtömeg fogalmát. A normális testsúlyt ma a legpontosabban az ún. testtömegindex-szel (angolul: body 

mass index = BMI) tudjuk kiszámolni. Ezt úgy tudjuk meghatározni, hogy testsúlyunk kg-ban mért 

értékét osztjuk testmagasságunk méterben megadott értékének a négyzetével. 

Sovány ≤ 18,4 

Ideális testsúly 18,5 – 24,9 

Túlsúlyos 25,0 – 29,9 

Elhízott 30,0 – 34,9 

Jelentősen elhízott 35,0 – 39,9 

Extrém elhízott ≥ 40 

Étrendi kezelés célja 

Az étrendi kezelés legfontosabb célja az ideális testsúly elérése és megtartása mellett a normális 

vércukorszintek és vér zsírszintek elérése. Fontos a túl magas és a túl alacsony vércukorszintek 

elkerülése. A kezelési módszerek mind azt szolgálják, hogy a cukorbetegség által okozott késői 

szövődményeket elkerüljük, illetve késleltessük. 

A cukorbetegség késői szövődményei két csoportra oszthatók: 

• Kisér szövődmények (mikroangiopathia) 

o a szem ideghártyájának megbetegedése (retinopátia) 

o vese ereinek a megbetegedése (nefropatia) 

o az idegek kisér bántalomra visszavezethető megbetegedése (neuropátia) 

o a szív kisereinek a megbetegedése (cardiomyopátia) 

o bőr kisereinek a megbetegedése (a bőr mikroangiopatiájaként szokás említeni, 

jelentősége az előzőekhez képest elhanyagolható) 

• Nagyér szövődmények (voltaképpen korai érelmeszesedés, makroangiopatia) 

o a szív koszorúereinek a megbetegedése, szívizominfarktus 

o az agyi ereknek a megbetegedése, szélütés 

o a végtagok verőereinek szűkülete és elzáródása (érszűkület, mely súlyos esetben 

amputációt tehet szükségessé) 

Az étrendi kezelés főbb szempontjai 

Az első és legfontosabb szempont az egyénre szabott energia bevitel, főleg a súlyfelesleggel rendelkező 

cukorbetegek számára. Ez azt jelenti, hogy a diétának személyre szabottnak kell lennie.

Azaz: 


• a normális testsúlyú cukorbetegnek összességében naponta annyi energiához kell juttatnia a 

szervezetét, amennyit az életkor, a testmagasság, az anyagcsere egyedi jellemzői, a végzett 

fizikai tevékenység függvényében megkíván 

• a súlyfelesleggel rendelkező diabeteszes diétájának kevesebb energiát kell tartalmaznia, mint 

amennyit szervezete a testsúlyállandóság szempontjából megkívánna, mivel számra a lefogyás 

lenne a kívánatos. Tehát a legfontosabb szempont az ideális testsúly elérése 

• nagyon fontos a gyakori kisebb étkezések és az étrendi ritmus kialakítása a terápiának 

megfelelően 

• figyelni kell a tápanyag fehérje- zsír- szénhidrát %-os arányára. Az étrend koleszterin tartalma 

maximum 250-300 mg lehet naponta 

Étrend energia és szénhidrát tartalma 

Az étrend energiatartalma a legfontosabb szempont, viszont a bevitt energia mennyiségnek 50%-át kell 

szénhidrátok fogyasztásából fedeznünk. 

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden étrendi javaslatnál célszerű egyidejűleg megadni az étrend 

energia- és szénhidráttartalmát is, mert e kettő elválaszthatatlanul összetartozik, és e kettőből a fehérje 

és zsírhányad csaknem automatikusan következik. 

Általános szabályként kell elfogadnunk, hogy minden étkezés során a megfelelő mennyiségű szénhidrátot 

kell a szervezetbe juttatni. Mivel a hasnyálmirigy inzulin elválasztását elsősorban a szénhidrátokból 

felszabaduló szőlőcukor fokozza, ezért a megfelelő mennyiségű szénhidrát bevitel a tablettás kezelésben 

részesülő betegeknél különösen fontos. Az hogy kinek, mikor, mennyi szénhidrátot kell elfogyasztania, 

több tényező függvénye. Ezek egyike az a tény, hogy a szervezet inzulin érzékenysége napszakos 

ingadozást mutat: legalacsonyabb reggel és késő délután, legmagasabb délben és éjjel. Éppen ezért 

reggelire kevesebb szénhidrátot célszerű fogyasztani, mint ebédre vagy vacsorára. 

Az étrend tápanyag összetétele 

A korszerű diabeteszes étrend összetétele: 50% szénhidrát, 20% fehérje és 30% zsír. Nem követünk el 

nagy tévedést, ha vegyes étrend mellett minden gramm szénhidrátra 10 kcal energiát számítunk. 

A cukorbetegség tablettás kezelésének általános irányelvei 

Ha a megfelelő diéta önmagában már nem elegendő (megfelelő testmozgással együtt) akkor tablettás 

kezelésre van szükség, mely hosszú időn keresztül folytatható, mindaddig, amíg a saját inzulintermelés ki 

nem merül. Ha már kimerült, akkor a tablettás kezelés mellett, többnyire lefekvéskor adott közepes 

hatástartamú inzulin kiegészítő adása válhat szükségessé, vagy a tablettás kezelés helyett véglegesen 

inzulin adására kell áttérni. A tablettás kezelés mindaddig alkalmazható, amíg a szénhidrát anyagcsere 

egyensúlyi állapota ily módon biztosítható. A tablettás kezelés természetesen nem jelenti azt, hogy a 

diétát és a testmozgást elhagyhatjuk. Az anyagcsere ellenőrzésére szolgálnak a rendszeres időközönként 

elvégzendő ellenőrző vizsgálatok, vércukorszint mérés éhgyomorra illetve étkezés után, vizelettel ürített 

cukor mennyisége és a HbA1c vizsgálat. 

HbA1c - a vérben levő cukor a vércukorszint függvényében hozzákapcsolódik a vörösvérsejtek 

fehérjéjéhez, a hemoglobinhoz. Ez a „cukorhemoglobin” vagy más néven HbA1c, amelyet az összes 

hemoglobin százalékában adunk meg. Jelentősége az, hogy a mértéke az előző 6-8 hét átlagos 

vércukorszintjének a jelzője. Cukorbetegségben félévente érdemes megmérni a HbA1c.-t, melynek 

normál értéke 6,5% alatt van. 

Önmagában a jó közérzet, vagy a panaszok hiánya nem bizonyítja az anyagcsere rendezett állapotát. A 

csak kismértékben emelkedett, de a normális szintet tartósan meghaladó vércukorértékek az esetek 

jelentős részében semmilyen panaszt nem okoznak. Viszont a kis ereket károsítja ez a mérsékelten 

emelkedett vércukorszint is, mely késői szövődmények kialakulásához vezet. Ez az alapja annak, hogy 

gyakran már a kialakult szövődmények diagnosztizálásakor ismerik fel a 2-es típusú cukorbetegséget. 

A gyógyszeres kezelés legfőbb célja nem csak a panaszok megszüntetése - természetesen az is - hanem 

a késői szövődmények kialakulásának elkerülése vagy késleltetése.


A metformin-nal kezelt cukorbetegek diétája - étkezések gyakorisága 

A metformin hatóanyag kiválóan alkalmas főleg a túlsúlyos cukorbetegek első kezeléseként önmagában, 

vagy egyéb más gyógyszerekkel, akár inzulinnal kombinálva. 

Hatását több ponton fejtik ki: 

• fokozza a szövetek inzulinra való érzékenységét 

• csökkenti a májban a cukor képződését 

• csökkentik a tápanyaggal bevitt szénhidrát felszívódását a gyomor-bél rendszerből 

• segíti a cukor bejutását az izmokba és zsírszövetbe 

Mindezen hatások összeadódása után a metformin hatékonyan csökkenti az éhomi vércukorszintet, 

valamint az étkezések utáni vércukorszintet is. E két hatás hosszú távú eredményeként a HbA1c szint is 

csökken. Emellett étvágycsökkentő hatása is van, amely végső soron kismértékű testsúlycsökkenést is 

eredményezhet. A metformin szedése mellett elegendő a napi 3-szori étkezés, ezeket pedig viszonylag 

tág határok között változtatható időpontokban is megtehetik. A metformin szedése nem hoz létre 

hipoglikémiát, hiszen a hasnyálmirigy inzulin termelését nem fokozza. Szedését fokozatosan, fél 

tablettával érdemes elkezdeni, amellyel kivédhető a gyomor-bél rendszeri panaszok megjelenése. 

Fontos azonban annak ismerete, hogy elővigyázatossági okokból eredően metformin-t szedőknek nem 

szabad a napi szénhidrátbevitelt 100 gramm alá csökkenteniük. Ez azt jelenti, hogy csak háromszor 

étkezők esetében reggel legalább 30-35, délben 45-50, vacsorára 25-30 gramm szénhidrátot el kell 

fogyasztani! Minthogy ez meglehetősen alacsony energia felvételt is jelent egyben, ennél betegeink 

általában több szénhidrátot fogyasztanak (pl. 30-50-50 gr napszakos elosztásban 130 gr szénhidrát, 

1200-1300 Kcal energia felvételt biztosítunk. Ugyanez öt alkalomra elosztva 30-15-45-15-25 gr 

szénhidrát fogyasztását jelentheti.) 

Szükséges ellenőrző vizsgálatok 

Mivel a cukorbetegség egy egész életre szóló betegség, csak rendszeresen megismételt vizsgálatokkal 

győződhetünk meg arról, hogy a kezelés valóban elérte-e a célját, azaz sikerült-e a vércukorszinteket a 

normális értékeken tartani. Az ellenőrzésnek azonban nem csak a vér- és vizeletcukorra kell kiterjednie, 

hanem helyes, ha mérjük a HbA1c értékét, a vérzsírok értékeit, a vérnyomást. 

Javasolt vizsgálatok: 

• Havonta 

• vércukor, éhgyomorra és étkezés után 2 órával 

• vizeletcukor (2x12 órás gyűjtött vizelet szükséges hozzá) 

• vérnyomás ellenőrzés 

• testsúly ellenőrzés 

• Három-, négyhavonta 

• HbA1c 

• vérzsírok (éhgyomorra) 

• Évente legalább egyszer 

• szemfenék vizsgálat szemészeti szakrendelésen 

• veseműködés ellenőrzése 

o vizelet albumin, mikroalbumin meghatározás 

o vérvétel (szérum kreatinin mérése) 

• EKG vizsgálat 

• lábvizsgálat (hangvilla teszt, szükség esetén műszeres érvizsgálat)

A glikémiás index jelentése és jelentősége 


Mint tudjuk, a vércukor szintjét legjobban a szőlőcukor (glükóz) emeli ezt követi a malátacukor (maltóz), 

a répa-, vagy nádcukor (szacharóz), a tejcukor (laktóz), és a sor végén áll a gyümölcscukor (fruktóz). 

Az utóbbi években kiderítették, hogy egyrészt a cukrok nagyobb hányada a szőlőcukornál lényegesen 

kisebb mértékben emeli a vércukrot, másrészt viszont a korábban diétás célra leginkább ajánlott, 

keményítőt tartalmazó élelmiszerek többsége jobban emeli a vércukor szintjét, mint maga a répacukor. 

Egy új fogalom került be a köztudatba: ez a glikémiás index, amely egy viszonyszám, és a szénhidrát 

tartalmú élelmiszerek a szőlőcukorhoz illetve a fehér kenyérhez (zsemléhez) viszonyított vércukorszintemelő 

képességét értjük. 

A glikémiás index szempontjából nemcsak a táplálékfajta, hanem elkészítésének módja is jelentőséggel 

bír. Például a sült krumpli és a burgonyapüré glikémiás indexe nem egyforma. Mivel a sült burgonya 

elkészítése során olajat vesz fel, ami a szénhidrát felszívódását lassítja, ezért ennek a glikémiás indexe 

alacsonyabb, mint a burgonyapüré glikémiás indexe. 

A magas glikémiás indexű tápanyagok lehetőleg kerülendők pl. a méz, burgonyapüré, főtt burgonya, 

rizspehely és kukoricapehely vagy a cukrozott üdítő italok. Igen alacsony glikémiás idexűek, ezért 

fogyasztásuk kifejezetten ajánlott pl. lencse, bab, borsó, saláták, cékla, paprika, retek, dió, görögdinnye, 

meggy, eper, málna, stb. 

Mozgás jelentősége 

2-es típusú cukorbetegeknek a rendszeres, legalább heti 3-szori testedzés szükséges, fokozatosan 

növelve a terhelést, a már meglevő szövődményeket, elsősorban a szív- és keringési rendszer állapotát 

figyelembe véve. Az ismétlődő testmozgás a diabetes minden formájában előnyös: csökkenti a vércukrot, 

javítja az általános közérzetet, az erőnlétet, a keringési rendszer alkalmazkodó képességét, csökkenti a 

magas vérnyomást és a vérzsír szinteket is kedvező irányba módosítja. A testedzés arra is jó, hogy ha 

túlsúlyos, akkor felesleges kalóriákat égessen el. Ha szív- és keringési problémái vannak, ha jelentős 

súlyfelesleggel rendelkezik, vagy sohasem sportolt, akkor fontos, hogy kezelőorvosával beszéljen, mielőtt 

sportolni kezd. A gyors séta, a kocogás, a kerti munka, az úszás, a kerékpározás jó testedzési forma. 

Ajánlott a kifejezettebb fizikai aktivitás előtt pár falatot enni, nehogy a vércukorszint túlságosan 

alacsonyra csökkenjen. 

Lábápolási tanácsok 

A cukorbetegség általában lábproblémákat idézhet elő. Ezért nagyon fontos, hogy ellenőrizze lábait 

naponta, hogy nincs-e rajta sérülés, seb vagy duzzanat. Ha nem tudja a talpát megnézni, használjon 

tükröt ha kell. Pedikűrösök kerülendők, és nem szabad mezítláb járni, csak kényelmes, puha, 

lúdtalpbetétet is befogadó cipőket szabad hordani. (Ha azonban szükséges, fordulhat nyugodtan 

diabeteszes lábellátással foglalkozó centrumokhoz.) Mozgáshoz mindig az arra legalkalmasabb lábbelit 

viselje. Naponta mossa, de ne áztassa lábait, naponta cserélt, tiszta, varrás nélküli zokni hordása 

javasolt. A körmök egyenesre vágása tanácsolt, ügyelve a körömágyak megsértésének elkerülésére. Ha 

lábának megváltozik a színe, feltűnően piros lesz, kifejezettebbek lesznek rajta az erek, esetleg 

megdagad, vagy érzéketlennek, forrónak, vagy hidegnek érzi a lábát, valamint ha zsibbadnak, vagy 

bizsereg a lába azonnal forduljon kezelőorvosához. 

Dohányzás és alkoholfogyasztás 

A dohányzás káros az egészségre, különösen veszélyes a cukorbetegek számára. Minden késői 

szövődmény - amely a cukorbetegség miatt alakul ki, mint például a szív- és érrendszeri betegségek, 

vese- és szembetegségek - kialakulásának a veszélyét rontja a dohányzás. A cukorbetegek esetében a 

magasabb vércukorszint az érbetegségek kialakulásának kockázatát 2-5-szörösére emeli, a dohányzó 

cukorbetegek esetében pedig 6-15-szörös ez a rizikófaktor. A dohányzás abbahagyásának azonnali 

jótékony hatása van, és csökkenti a fent említett betegségek rizikóját. Ezért a cukorbetegek esetében 

feltétlenül fontos dohányzás azonnali abbahagyása.


Az alkoholos italokat a cukorbetegség szempontjából 3 nagy csoportra lehet osztani, aszerint, hogy 

mennyi a cukor tartalmuk: 

• cukrot nagy mennyiségben tartalmazó italok a likőrök, édes és félédes borok 

illetve pezsgők, desszertborok borok, ezek erősen emelik a vércukorszintet, ezért 

fogyasztásuk kerülendő 

• mérsékelt vércukorszint emelkedést okoznak a világos sörök, ezért naponta 1 

pohárnyi mennyiségben fogyaszthatók 

• viszonylag kis vércukorszint emelkedést okozhatnak a száraz borok 

Fontos szem előtt tartani, hogy az alkohol minden formában - lebomlásáig - gátolja a máj 

keményítőbontását, és a vércukorszint eséshez történő alkalmazkodást. Ezért fogyasztása - elsősorban 

inzulinnal, illetve inzulin elválasztást fokozó tablettával kezelt betegek esetében - elősegítheti vércukoresés 

kialakulását, illetve elmélyülését. Mindent egybevetve, fogyasztása cukorbetegeknek inkább 

kerülendő, vagy a főétkezések idejéhez célszerű kötni (amikor vércukoresés kialakulása a legkevésbé 

valószínű). 

Nem szabad megfeledkezni az alkohol magas energia tartalmáról sem, 1 g alkohol 30kJ (7,2 kcal) 

energia felvételét jelenti, mely meghaladja mind a szénhidrátok, mind a fehérjék energiatartalmát, ezért 

fokozott mértékű fogyasztása testsúlygyarapodáshoz vezethet. 

Utazáskor mi a teendő? 

Mivel a cukorbetegség is folyamatos gondozást igényel és – rosszabb esetben – kritikus vészhelyzetbe 

hozhatja az embert, a cukorbeteg helyesen teszi, ha otthonából kimozdulva mindig magával viszi a baj 

megelőzéséhez vagy elhárításához szükséges készenléti csomagot. Ennek célszerű összeállítását, a 

felszerelések biztonságos használatát igyekszik összeállításunk néhány javaslattal segíteni. 

Mi legyen az alapcsomagban? 

• a lakáson kívüli tartózkodás időszakára szükséges mennyiségű az orvos által rendelt gyógyszerek 

• a vércukorszint meghatározásához szükséges eszközök 

• 30 g szénhidrátot tartalmazó szendvics, vagy keksz, nápolyi, stb. 

• a cukorbetegség tényét, a beteg adatait és a segítő tennivalóit rögzítő kártya vagy cédula, 

amelyet célszerű a személyi igazolványban tartani 

• kéztisztító kendő a vércukor mérés és az étkezések előtti kéztisztításhoz 

Mire ügyeljenek az autósok, a külföldre utazók? 

• az „alapcsomag”-ot vigyék magukkal, de a gyógyszer, a vércukormérő és a tesztek a 

kézitáskában, kézközelben legyenek. Életfontosságú felszereléseiket soha ne hagyják őrizetlenül 

a kocsiban, bár ez a tanács – sajnos – minden értékre érvényes 

• a 30-60 g szénhidrátot tartalmazó (tartós) élelmiszert, (beleértve a cukorral készült száraz 

süteményt is) tartsa a kocsi belterében, könnyen elérhető helyen, pl. a kesztyűtartóban 

• útitársa legyen tisztában állapotával 

• már a rosszullét gyanúja esetén azonnal álljon félre, inkább feleslegesen, mint későn, a rosszullét 

ugyanis balesetet okozhat 

• a hosszabb út során 2-3 óránként mérje vércukrát, szükség szerint vegyen magához szénhidrátot 

és mindig mérsékelt sebességgel, óvatosan vezessen 

• külföldre a tervezett időtartamra szükséges gyógyszer, vércukormérő teszt mennyiség másfélkétszeresét 

vigye magával, s fontos felszereléseit ne (könnyen elkallódó) csomagban adja fel a 

repülőre, hanem vigye magával az utastérbe 

• feltétlenül legyen Önnél a már említett diabéteszes kártya, amelyen angolul vagy a meglátogatott 

ország nyelvén szerepel cukorbetegségének ténye, hogy hipoglikémiás rosszullétét ne véljék 

részegességnek, s mihamarabb megfelelő orvosi ellátásban részesítsék 

• ha repülővel utazik, és inzulint is használ cukorbetegségének kezelésére, az inzulint soha ne adja 

a poggyászaiban fel, hanem tartsa magánál a kézipoggyászban, mert a feladott csomagok a 

repülőgépen –50 fokos hidegben vannak, ahol az inzulin megfagyhat

Tanácsok és információk 2-es típusú diabeteszes ... - Varga Gábor dr.

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?