BMW Klubélet a postaládában - Balázs oldala (Kamill)

kö zeli, 40 km-re fekvõ városka egyetlen
„me kánik”, azaz Mekk Elek szerelõjéhez vit -
tek. Igazi kõkorszaki szaki, aki ha kell, ívhe -
gesz tõvel egyszer Land Rover szélvé dõ kere -
tet, máskor traktorgumit foltoz. Gondoltam,
egy BMW–kerék nem gond egy ilyen szaki -
nak. Ez hamar meg volt, de elment összesen
kb. öt óra. Aznap már nem érhettem utol a
fõ hadtestet. Za go rában találtam egy na -
gyon jellegzetes ma rokkói szállást. Vá lyog -
ból épített, jó öreg, de szép, zegzugos szál -
ló, pálmafákkal az udvaron. Helyi reggeli és
több pohár tea után folytattam utam. Már
má sodik napja men tem egyedül és a félsz
kis sé bennem volt: mikor érem utol õket? A
táj ban gyö nyör ködve mentem tovább. Az
At laszon kel lett átkelni, egyre magasabban
ha ladt az út, szûk kanyarok és hûvös fo -
gadott. Végre hasz nálják valamire ezt a sok
kö vet, kõ bá nya a kõtenger közepén! Frédi
és Béni dol goz tak a távolban. Lakott te le pü -
lést alig lát tam, és a tankolás se volt egy sze -
rû. Sok el len õrzõ pont volt. Az egyiknél tu -
dott a poszt a túráról és arról is, hogy én va -
gyok az utol só, mindenki elõbb jár. Ennek
örö mére meg hívott teázni a közeli „min den -
esbe”.
Két nehéz nap éjszakája
Miután a defekt miatt lemaradtam és a
napi 7—800 km-t nehéz lett volna behozni,
a marokkói posztos rendõrrel való teázás
után be lehúztam. Estig lejutottam az elõzõ
esti szál láshelyig, de még mindig volt mit
be hozni. Na, akkor jöhet a bagoly üzemmód
– azaz az éjszakai vezetés. Elég fárasztó
volt, mert lámpa csak egy maradt. Csak egy
út megy lefelé, az is a tengerparton a GPS
sze rint. A fáradtság megmutatkozott, mert
aki szembe jött, az mind 70—80-nal tola -
tott, ál lan dóan emelkedõnek jöttek, aztán
nyár fás lige tek meg akácerdõk, néha meg
uszályok tûn tek fel a sötétségbõl. Aztán egy
dupla ben zinkút, elõzõleg két ellenõrzõ
pont. De az utolsón fennakadtam. Tört fran -
cia sággal, keverve némi angollal a posztos
ha mar rájött, hogy reggel óta jövök. Ez volt
haj nali fél négykor. Betanácsolt a ben zin -
kút ra, hogy pihenjek. Miután feltöltõdtem,
ha lad tam to vább. Közben telefonon egyez -
tet tem a kí sé rõautó vezetõjével, hogy hol
BMW Klubélet
ka pom meg a pótgumit. Gyors gumicsere és
men tem to vább. Estére utolértem a csa pa -
tot, amit egy üveg hazai bor elfogy asz tá sá -
val ün ne pel tünk meg.
Másnap új ország, Mauritánia jött, de
elõtte egy tülekedõs, baksisos kilépés Ma -
rok kóból és a két határ közti út nélküli dû -
nés- köves csapásokon belépés a világ ha to -
dik legszegényebb, és egyben legel ma ra -
dot tabb és kizsákmányolt országába.
Ezeket a szakaszokat örök életemben az
emlékeimben fogom õrizni. A nap nyugták
olyan szépek, hogy arra alig van szó. A bíbor
megannyi árnyalata egy vö rös homokdûne
elõtt, a távolban pedig a ten gerbe hanyatlik
a Nap. A másik oldalon pe dig egy pillanat
alatt feltolták a Holdat, ami egy hatalmas
vörös korongra ha son lí tott és szinte nappali
világosságot adott.
Aztán egy halászfalu felett a KTM-nek ki -
lyu kadt a gumija, defektspray, ragasz tó sza -
lag, semmi nem segített. Itt a maguknak
va lók elmentek, mi hárman kint maradtunk
a semmi közepén. Közmondás? Nagy a baj,
kö zel a segítség. Jött a Hummer és feltettük
rá a defektes járgányt. A kivezetõ útra egy
helyi ember vezetett el, aki a csillagok alap -
ján tájékozódott. A Hold alatt egy kis fényes
csil lag és az Noadibouh! Ennyi az egész.
Reggel az apályban halad tunk a parton a
táborig. Miután egy napot az ide iglenes tá -
bor ban napozással és fürdéssel töl töttünk,
jól kipihentük magunkat. Más nap az apállyal
mi is elindultunk közvetlenül a víz mellett.
Hatalmas élmény volt fröcs köl ni a kicsapódó
hullámokban. Este ismét tá bor, másnap jó
utakon lejutottunk Mauri tánia feléig.
Szöveg, kép: Katona Gusztáv
Folytatás a következõ számunkban
27