BMW Klubélet a postaládában - Balázs oldala (Kamill)

26 BMW Klubélet
BMW GS-sel a sivatagon át, 2. rész
Az én Bamakóm
Marokkó
Az elsõ marokkói élmény a sötétség volt,
ami a szó teljes jelentésében értendõ min -
den téren. A külföldiekkel udvariasan bán -
nak a hatóságok, a hazaiak pedig meg szok -
ták a bürokráciát meg a tolongást. A helyi
szo kásokból ilyen módon ízelítõt kapva
átes tünk a belépési procedúrán és egy igazi
sö tét, sikátoros, magas keskeny házakkal
tûz delt szemetes utcán találtuk magunkat.
Össze verõdött a motoros csapat és kon -
vojban bementünk az elsõ állo másra, ahol a
már bevált módon – sá tor lap két motor
között – heringek módjára alud tunk. Út vo -
nal–egyeztetés, GPS–nyom ko dás és más
látványos dolgok után elindult a csa pat az
orra után, hogy néhány kilométer alatt szét -
sza kad jon. A valódi csapategység elég ne -
hezen alakult ki. A marokkói táj eleinte még
barátságos volt. Némi mezõgazdaság, állat -
tar tás, elvét ve pár fa és egyre jobban kö ve -
se dett a táj és melegedett az idõ. Végre be -
men tünk a he gyek közé és elkezdõdött a ka -
nyar vadá szat, a nagy GS elemében volt. Rö -
vi den megálltunk egy oázisban pihenni és
egy-két kép erejéig a helyi lurkók az aján -
dék cso kival modellt álltak.
Baleset
Aztán megtörtént a baj. A térkép szerinti
következõ város már a szemünk elõtt volt és
örültünk neki, hogy megállhatunk. Ekkor az
úttestrõl hirtelen beugrott egy fiatalember,
aki át akart szaladni, de én sajnos elü töt -
tem. Nagyon szerencsétlenül esett és ala po -
san meg is ütötte magát, de túlélte a bal e se -
tet. A motorról elöl szinte minden le tört. Ki -
lyu kadt és letört az olajhûtõ, darab ja ira tört
a fejidom, a lámpák és a mûszerek betörtek,
továbbá letört a plexi és a sárvédõ is. Akkor
én is sokkot kaptam, de esés nél kül meg -
úsz tam. A helyi zsandárok hamar ki jöt tek, a
srá cot kórházba vitték, és ara bo san kez de -
tét vette a papírmunka. A történ tek el mon -
dá sa, jegyzõkönyv felvétele és egye bek
után mindennemû hivatalos papír nél kül el -
küld tek. A mocit feltettük egy után fu tóra, és
az esti szálláson értem utol a töb bi eket.
Másnap a jól bevált magyar közmon dá sok
napja jött. Ahol nagy a baj, közel a segít ség.
A letört és kilyukadt olajhûtõ két gumi -
csövét a helyi panziós által adott flexi bi lis,
vízcsap alatti tömlõvel hidaltuk át, ami na -
po kig jó szolgálatot tett. A csapat többi ré -
sze pedig útvonal-egyeztetés után neki vá -
gott az útnak. Magad uram, ha szolgád nin -
csen! Az áthidalás, a fejidom maradvány
spa ni ferrel történt felkötözése és ragasz tó -
sza laggal való Mad Max design kialakítása
után kész voltam a továbbhaladásra. A tér -
ké pet elõvéve nekivágtam – egy órás késés -
sel – az útnak.
Tákolt motorommal nekiindultam, hogy
fel fedezzem a tájat. A sok kõ mindvégig
meg maradt, néhol homokos szigetekkel.
Köz ben elértem a Grand Kanyont, ami ha -
son latos az amerikaihoz. Lent a mélyben
van megmûvelhetõ föld és víz. Ezek köré te -
le pülnek az emberek és gazdálkodnak rajta.
Sok csacsit meg tevét látni, tyúkok meg kó -
bor kutyák és soványka kecskék jellemzõek.
Az utak nagyon jó minõségûek és hala dó -
sak. Délután a táj dombosabbá vált és egy
jó kis jobb, bal, jobb sikánban megtaláltam
a nap elsõ kátyúját, ami egy szuszra lela pí -
tot ta az elsõ kereket. A kõtenger közepén
né mi birkózás, a föld alól elõtûnt segítség és
meg álló segítõkész autósok. Mondanom se
kell, a belsõt sikerült kicsípni a vissza ra kás -
kor. A folt nem ragad, a Nap meg csak ment
lefele, a gond meg ott hevert elõttem. De a
helyiek kerítettek egy kisteherkocsit és a