Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A Békés Megyei <strong>Jókai</strong> <strong>Színház</strong> és<br />
a Mûvészház Kft. közös produkciója<br />
Kálmán Imre:<br />
<strong>Bajadér</strong><br />
operett két részben<br />
Szöveg: Brammer és Grünwald<br />
Fordította: Kulinyi Ernô<br />
Szereplôk:<br />
RAdJAMi, Lahore hercege<br />
Jankovics József Liszt-díjas, Balogh László<br />
Odette dARiMOnde<br />
Szóka Júlia, Udvarhelyi Boglárka, Eperjesi Erika<br />
St. CLOCe nApOLeOn<br />
Csere László Jászai-díjas<br />
LA tOuRette<br />
Lengyel Gábor<br />
MARiettA, a felesége<br />
Teremi Trixi, Németh Anikó<br />
ARMAnd, direktor<br />
Füsti Molnár Béla<br />
dewA Singh, Lahore udvari miniszter<br />
Gajdacsi Pál szh.<br />
tARdieux, újságíró<br />
Sipos Richárd<br />
OLLy<br />
Molnár Eszter szh.<br />
ZOLLy<br />
Tóth Viktória szh.<br />
<strong>Színház</strong>i kzönség, a herceg vendégei, páholynyitogatók:<br />
Balázs Csongor szh., Bányai Ágota szh., Bors Kata szh.,<br />
Nagy Róbert szh., Patkós Ibolya szh., Polyák Zsuzsa szh.<br />
díszlet: Langmár András<br />
Rendezôasszisztens: hidvégi László<br />
Rendezô: Hidvégi Miklós<br />
Békés Megyei <strong>Jókai</strong> <strong>Színház</strong> – 5600 Békéscsaba, Andrássy út 1.<br />
telefon: 06-66/519-550, fax: 06-66/519-560 e-mail: jokaiszinhaz@t-online.hu<br />
Adószám: 15342311-2-04 Áfa-tartalom: 16,67%<br />
Felelôs kiadó: Konter László igazgató-fôrendezô<br />
nyomdai elôkészítés: grafikai Mûvek Bt. nyomda: Kolorprint Kft., Békéscsaba<br />
Ára: 100 Ft<br />
<strong>KÁLMÁN</strong> <strong>IMRE</strong><br />
<strong>Bajadér</strong><br />
Bemutató: 2007. MÁJUS 11.<br />
BéKéS MEGyEI JóKAI SZíNHÁZ
<strong>KÁLMÁN</strong> <strong>IMRE</strong><br />
Kálmán imre Siófokon született,<br />
1882. október 24-én vagy<br />
25-én.<br />
ez a „vagy” nem a zenetörténészek,<br />
illetve zenekutatók<br />
hanyagsága miatt került az életrajzba,<br />
hanem maga a Kálmán<br />
család is két pártra szakadt a<br />
születés napját illetôen. nyilván<br />
éjféltájt született, s így nehéz<br />
volt eldönteni, hogy még<br />
24-én vagy már 25-én. Késôbb maga Kálmán imre sem<br />
csinált nagy gondot a dátumból: megtartotta mindkettôt,<br />
mert így két napon át jöttek a gratulációk és táviratok, a<br />
nagy család pedig – imréék hatan voltak testvérek – örült<br />
az évenkénti kétnapos ünnepnek.<br />
Édesapja, Koppstein Károly Siófokon gabonakereskedô<br />
és vállalkozó volt. Édesanyja, Singer paula – szelíd,<br />
mûvészlelkû asszony – megérte fia világhírét. Kálmán imre<br />
a harmadik gyerekként született. nevét késôbb, a gimnáziumi<br />
évek alatt magyarosította Kálmánra.<br />
gyermekkorában a Balaton folklórvilága vette körül.<br />
ehhez a kulturális környezethez tartozott az 1875-tôl indult,<br />
nagy egyéniségeket felvonultató siófoki színészet is.<br />
Kálmán imre pályája csúcsán elevenítette fel elsô találkozását<br />
a zenével és a muzsikusvilággal. 1888 nyarán Siófokon<br />
a többi neves látogató között Liedl Ferenc operaházi<br />
hegedûs is ott volt. náluk vett ki szobát, hogy zavartalanul<br />
gyakorolhasson. A gyermek Kálmán imre elôször tôle kapott<br />
zenei leckéket.<br />
Fiatal éveiben, Siófokon ismerkedett meg a színházzal<br />
is. Minden nyáron ott sündörgött a házuk közvetlen<br />
szomszédságban lévô – Karpelesz Lipót alapította – nyári<br />
Színkör körül. Kálmán imre – hívatlanul – minden próbán<br />
pontosan megjelent. Ahhoz is volt bátorsága, hogy felmenjen<br />
a színpadra, a kulisszák mögé. Lenyûgözte és megbabonázta<br />
a színház.<br />
elemi iskolai tanulmányait az egytanerôs izraelita népiskolában<br />
végezte. tanítója az a Rónai Adolf, aki ötven éven át a<br />
siófoki zsidóság elismert „szellemi vezére” volt. A siófoki zsidóiskola<br />
nagyon jó hírnévnek örvendett, nemzsidó szülôk is<br />
szívesen adták ide gyermekeiket. nemcsak a városszerte elismert<br />
kiváló pedagógus, Rónai Adolf miatt, hanem azért, mert<br />
német nyelvet is tanulhattak itt. Az iskolában Kálmán imre<br />
osztálytársa volt Révész géza, a világhírû pszichológus is.<br />
Kálmán imre elsô zongoraleckéit Remcsák Antalnétól, a<br />
kitûnô siófoki mûvész-tanártól vette még iskolás korában.<br />
gimnáziumi tanulmányokat Budapesten, a Fasori<br />
evangélikus gimnáziumban végzett.<br />
tizenöt évesen iratkozott be a Zeneakadémiára. Koessler<br />
Jánosnak lett a tanítványa, akinél Bartók, Kodály, dohnányi,<br />
weiner, Szirmai Albert és Jacobi Viktor is tanult.<br />
Közben jogot is hallgatott a budapesti egyetemen, majd<br />
a pesti napló zenei rovatának vezetôje lett. Öt évig dolgozott<br />
itt, valamint az Új idôknél is. Kritikusként írta meg a<br />
„Mert a Berta nagy liba” és a „Fedák Sári szobalánya” címû<br />
kuplékat. Szégyellte a dolgot, hiszen Koessler professzor<br />
osztályában a Zeneakadémián még szimfóniáról álmodott.<br />
ez idôben írt zenét Fényes Samu „pereszlányi juss”<br />
címû énekes játékához. (Mindössze hatszor adták elô.)<br />
elsô nagy sikere a tatárjárás volt. 1908. február 22-én<br />
mutatták be a Vígszínházban. A tatárjárást 144-szer játszották,<br />
s nemsokára Bécsben és prágában is bemutatták.<br />
A bécsi bemutató világsikernek számított, hiszen Bécs<br />
volt akkor az operett fôvárosa.<br />
Kálmán Bécsbe költözött (ne feledjük: az Osztrák-<br />
Magyar Monarchia alattvalói egyaránt otthon voltak Budapesten,<br />
Bécsben és prágában is). A zeneszerzô ekkor<br />
huszonöt éves volt.<br />
egy év múlva a tatárjárást már játszották new yorkban,<br />
Moszkvában, Londonban, Rómában, s ez volt az elsô magyar<br />
operett, mely Franciaországban színre került. Kálmán<br />
imre bécsi operettszerzô lett. Liberettóit osztrák szövegírók<br />
– Alfred grünwald, Julius Brammer, Rudolf Oesterreicher<br />
– készítették, az ôsbemutatók a bécsi Johann Strauss<br />
theaterben, illetve a theater an der wien-ben zajlottak le,<br />
és csak azután kerültek pesten is színre. A pesti bemutatók<br />
sorrendje: Az obsitos (1910), A hollandi menyecske<br />
(1921), A bajadér (1922), Marica grófnô (1924), A cirkuszhercegnô<br />
(1926), A csikágói hercegô (1928), Az ördöglovas<br />
(1934), A montmartrei-i ibolya (1935), Josephine<br />
császárné (1937). de valamennyi operettje közül a<br />
Csárdáskirálynô vitte el a pálmát. 1915. november 17-én<br />
a világháború idején játszották elôször Bécsben. Magyarul<br />
egy évvel késôbb csendült fel a Király <strong>Színház</strong>ban.<br />
A két sikeres „hercegnô-operett” után döntô változás<br />
állt be Kálmán imre családi életében: megnôsült. Felesége a<br />
ragyogó szépségû, igen fiatal Vera natasa Makinszka, orosz–<br />
lengyel származású énekesnô. házasságukból két lány: Lili<br />
és yvonne és egy fiú, Charly született, s Kálmán – ahogyan<br />
azt a családi képek is bizonyítják – boldog férj és apa volt.<br />
Az utolsó magyar Kálmán-premier 1937-ben volt a<br />
Városi <strong>Színház</strong>ban: a Josephine császárnô címszerepét az<br />
európai operaházak csillaga, németh Mária énekelte.<br />
ezután sötét és szomorú idôk következtek a zeneszerzôre.<br />
el kellett hagynia Bécset. párizsba költözött, majd<br />
Amerikába. Onnan csak a háború után tért vissza, s 1953. április<br />
11-én zenei munkássága megkoronázásaként párizsban,<br />
Joseph paul-Bencour átnyújtotta neki a francia becsületrend<br />
tiszti keresztjét. utolsó operettjének, az Arizona Lady-nek<br />
premierjét már nem érte meg. A francia fôvárosban halt meg<br />
1953. október 30-án. Kívánsága szerint Bécsben temették el.<br />
A Békés Megyei <strong>Jókai</strong> <strong>Színház</strong> Igazgatósága<br />
tisztelettel meghívja Önt és kedves családját<br />
BéGHdAdI BAdREddINE (BAdRI)<br />
„Levertség, melankólia és ózonlyuk”<br />
címû kiállításának megnyitójára<br />
2007. május 11-én 18.00 órára<br />
a színház Vigadó Galériájába.<br />
Badri: Az áldozat<br />
BAJAdéRoK<br />
indiai táncosnôk és énekesnôk. nevük eredetileg a<br />
portugál balladeira szóból ered. indiában déva-dászi (istenek<br />
rabszolgája) a nevük, mert ôk az istenek tulajdonai,<br />
kiknek tánccal, énekkel és más szolgálatokkal mutatják<br />
be hódolatukat. Ôsi indiai intézmény, mely abból ered,<br />
hogy az indiai törvények másodízben való férjhezmenetelt<br />
nem ismernek. A szülôk mindjárt a születés után<br />
eljegyzik a gyermeküket egy nagyjában hasonló korú<br />
gyermekkel. Azok közül, akik társ nélkül maradnak, azaz<br />
„özvegy gyermekek”, kerülnek ki nôi ágon az úgynevezett<br />
<strong>Bajadér</strong>ok, vagy táncoslányok. A <strong>Bajadér</strong>ok rendjébe csak<br />
olyan leányt vesznek fel, aki még nincs túl a gyermekkoron,<br />
testileg egészséges, és szülei teljesen lemondanak<br />
róla a templom javára. A <strong>Bajadér</strong> nem tartozik megôrizni<br />
érintetlenségét; viszonyba léphet egy férfival, aki nem alacsonyabb<br />
kasztból való, mint ô. Különben büntetés éri a<br />
leányt is, a férfit is, különösen a születendô gyermekeket,<br />
az alsóbb rangú kasztba való osztályozás által. A <strong>Bajadér</strong><br />
gyermekét a papok oktatják, a fiúkat templomi muzsikusnak<br />
nevelik és a lányokat is templomi szolgálatra tanítják.<br />
A <strong>Bajadér</strong>ok csoportokba verôdve járják az országot, egy<br />
idôsebb vezetônô (daja) felügyelete alatt. Az elôkelôbb<br />
<strong>Bajadér</strong>t nagy tiszteletben részesítik mindenütt.
Change language