Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Bólintottam. Szembenéztem Michelle-lel. Láthatóan azért
vesztegelt a bejárat előtt, mert nem engedték be, ami kizárólag
egyvalamit jelenthetett. Gingernek odabent kellett lennie, ez nem
volt kérdés. A Michelle auráját eluraló féltékenység arról
árulkodott, hogy ő is tud a dologról.
– Nem tudnánk kicsit közelebb menni? – kérdeztem. –
Megpróbálom rávenni a tévéseket, hogy távozzanak.
Kai behajtott Blake szomszédjának kocsifeljárójára. Mindig
némi rossz szájízzel vettem igénybe angyali származásomnak
köszönhető rábeszélő képességemet, néha azonban nem
úszhattam meg. A híradós kocsi sofőrjére fókuszáltam látásomat,
és magamban többször elismételtem: Itt nincs semmi érdekes.
Nuku sztori. Menjetek isten hírével! A pasi idegesen nézegetett
maga körül. Végül, úgy egyperces unszolás után indított és
elhúzott.
Mindhárman elvigyorodtunk. Most Michelle volt soron. Mikor
neki kezdtem kántálni, hogy lépjen le, az autó kilincséért nyúlt, és
a halántékához kapott. Csakhogy ő nem ment el, hanem
fájdalmasan feljajdult, aztán üvölteni kezdett.
– Nem működik a dolog – morogta Kai. – Be kell mennünk,
feltéve, ha ez a fafej nem változtatta meg a kódot.
A kapu elé hajtottunk. Michelle utánunk.
– Nehogy letekerjétek neki az ablakot! – szólt ránk Marna, de
ujjam már ott volt a kapcsolón. Megesett a szívem szegény tipródó
csajon.
Ismerlek! – dörrent rám Michelle, aki még így, kiborulva is úgy
festett, mintha skatulyából húzták volna ki.
– Szia, Michelle – üdvözöltem szelíden. – Nézd, Blake most
nehéz időszakon megy keresztül… Senkit nem enged közel
magához…
– Egy csajt éppenséggel beengedett!
Basszus!
– Tudom – mondtam. – Régi barát, akárcsak én. Azért
megyünk be, hogy megpróbáljuk lenyugtatni, oké? Miért nem mész