Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Tudtam, hogy az egész rohadtul veszélyes, per pillanat
azonban sehol sem voltunk biztonságban. Nem nézhettem ölbe tett
kézzel, hogyan nyíratja ki magát Ginger és Blake. A suttogók
előbb-utóbb rajtakapják kettejüket, ha nem történt meg máris.
– Igen, ezt akarom – mondtam. – Máris indulok, aztán
felcsörgetlek, ha megérkezett a gépem. Blake-hez már együtt
megyünk.
– Én is veletek tartok – ajánlkozott Kai.
Elfojtottam elégedett mosolyomat. Marnának csak annyit
mondtam:
– Akkor már hárman leszünk.
Szétkapcsoltunk. Bekapcsoltam a laptopomat, és online
megvettem a repülőjegyemet. Kaidannal úgy döntöttünk, hogy
külön megyünk ki a Roanoke-ra, mert így nem bukhatunk le.
Mivel azonban kis reptér volt kevés járattal, ugyanazzal fogunk
utazni. Eszembe jutott, mit mondott egyszer apu: a suttogók
megmaradnak földközelben, ezért a felhők fölött viszonylagos
biztonságban leszünk Kaidannal.
– Nagyon berágott Gin, amikor rájött, hogy Blake eljegyezte
magát? – kérdezte.
Abbahagytam a pakolást, és szembenéztem vele.
– Emiatt is kiborult, de nem ez az igazi baja.
– Akkor mi?
Úgy éreztem, mintha mázsás súlyok nehezednének a
mellkasomra. Eddig önző módon igyekeztem kitolni ezt a
pillanatot. Kaidan álla idegesen megremegett. Tudtam, összetöri a
szívét, ha értesül arról, hogy hamarosan elveszíti egyik legrégibb és
legdrágább barátját.
– Az ikrek… összevesztek… valamin.
– Min?
Nagyot nyeltem, és nagy nehezen kinyögtem.
– Marna gyereket vár.
Kaidan csak nézett rám óriásira kerekedett szempárral, és a
fejét rázta, mintha nem akarna hinni a fülének. Aztán tekintete
üvegessé vált, ahogy felfogta a zord tényeket.