Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

TIZEDIK FEJEZET
A BAJ CSŐSTŐL JÖN
Úgy döntöttünk, hogy egyelőre megtartjuk a hotelszobát most,
hogy a suttogó elment, tudtuk azonban, hogy hamarosan tovább
kell állnunk.
Kaidan elnyújtózott a hátán, és vágyakozva pislogott az ölem
felé, nyilván oda szerette volna fektetni a fejét. En is szívesen
simogattam volna a haját, de nem mertem újabb kockázatot
vállalni. Amúgy is hihetetlennek tűnt, hogy velem lehet. Attól
féltem, hogy bármely pillanatban elragadják tőlem. Egy pillanatra
sem engedtem el magam igazán, mindig vagy egy sötét szellem,
vagy egy ellenséges óriás felbukkanására vártam.
– És most hogyan tovább? – kérdeztem.
– Vissza kell mennem Los Angelesbe. – A hangja pontos
visszhangja volt az én szomorúságomnak. – De nem akarlak
elhagyni.
– Fáradt lehetsz.
A takaró alá vonta a kezem, és egymásba fonta ujjainkat.
– Majd alszom a gépen.
Erősnek akartam mutatni magam, mivel azonban láttam,
milyen könnyen le tud fegyverezni két óriás, az egyedüllét
ijesztőbbnek tűnt, mint valaha.
– Semmit sem tudok apuról – mondtam. – Már kezdek aggódni,
nem esett-e baja. Korábban is csak ritkán hívott, mikor azonban
komolyra fordult a helyzet, mindig jelentkezett.
Kaidan felsóhajtott, aztán kezemet továbbra is a kezébe fogva
szembenézett velem.
– Tudok erről. A hercegek összeesküdtek ellene, és
megpróbálják kinyírni.
Elszorult a gyomrom.