Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

akik kitettek minket ennek. Mi történik, ha nem tudjuk távozásra
bírni a suttogót? Túlontúl elfajult itt már minden. Sürgősen
változtatnunk kell ezen.
Letöröltem Kaidan könnyeit, és a haját simogattam. Tudtam,
hogy a suttogó bármely pillanatban visszatérhet, és nem
becézhetjük így tovább egymást.
– Bújj velem a paplan alá! – kértem. – Maradjunk így egy ideig,
hátha visszajön.
Kaidan rám nézett. Mindazok az érzések ott tükröződtek az
arcán, amelyeket olyan jól elrejtett előlem a démonszellem
jelenlétében. Ettől nekem is megmelegedett a szívem.
– Látod, így – suttogtam az arcát cirógatva, amiért fáradt,
halvány félmosoly volt a jutalmam.
Felült, levette magáról a párnát, és bebújt a paplan alá.
Szótlanul, ziháló mellkassal hevertünk egymás oldalán. Aztán
megremegett, mert mintha eszébe ötlött volna valami. Felült,
megfogta a karom, és kezét végigfuttatta a horzsolásaimon.
– Anna. – Na, helyben vagyunk. – Mi a nyavalya történt? Ki
művelte ezt veled?
Nagyot nyeltem.
– Nézd, Kai. Semmi bajom, oké?
– Ki tette?
Légzése még szaggatottabbá vált. Veszedelmes dühkitörés volt
készülőben.
– Thamuz fiai.
– Pontosan hogyan bántottak? – ernyedt el a szája. – Az élő
istenre esküszöm…
– Alapjában véve nem bántottak. Megpróbáltak elfogni, de nem
hagytam magam. Aztán… megjelent Kope.
– Kope?
– Na, ja. – Tudtam, hogy nem lesz ínyére, amit ezután mondani
szándékoztam, mégis összeszedtem magam, és mindenről
beszámoltam. Láthatóan majd szétvetette az indulat.
– Fel kellett volna, hogy hívj – morogta.