Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

A legszívesebben belefeledkeztem volna az ölelésbe, a
démonszellem azonban megszállta az agyamat, és elárasztotta
förtelmes, gurgulázó hörgésével. Kaidan is kiszakadt a csókból, és
ráförmedt a suttogóra.
Zavarsz, te pokolfajzat! Nem dugulnál el végre?
A suttogó rávicsorgott, ő pedig újra csókolni kezdett; heves,
szenvedélyes csókokkal tépte-marta a számat.
Mi volt ez a Los Angelesbeli gyöngéd simogatásokhoz képest?
Merő testiség, semmi több. Megbíztam benne, bizalmam azonban
kezdett megrendülni, ahogy egyre több ruhadarab került le rólunk.
Egyetlen villámgyors mozdulattal tépte le magáról az ingét. Mikor a
pólómért nyúlt, nagyon nem volt ínyemre, mivel épp nem viseltem
melltartót. Úgy kellett erőt vennem magamon, hogy ne tiltakozzam,
vagy ne takarjam el a meztelenségemet, mikor minden további
nélkül lerántotta rólam a pólót, aztán újra a számnak esett, durva,
brutális kéjvágyból, miközben mezítelen felsőtestünk egymásnak
feszült.
Félszegségemben átfutott az agyamon, mit gondolhat a
testemről. Fura volt, hogy ezúttal nem élvez ki minden egyes
pillanatot, mint máskor tette. Nyilván, mert most nem volt rá
módja.
Szinte érezni véltem a suttogó ránk csapó, áporodott leheletét,
amitől ideges lettem. El kellett hajtanunk magunktól ezt a dögöt.
Kaidan szája rátalált a nyakam hajlatára. Meleg keze
pizsamaalsómban járt, és a hátsómat tapizta. A bugyim lecsúszott
a combomra.
A szívem vadul vert. Vajon meddig hagyja elmenni ezt a dolgot?
– Vetkőzz tovább! – parancsolt rám.
Most először bizonytalanodtam el, és közel jártam ahhoz, hogy
eltörjön a mécses. Sokszor álmodoztam arról, hogy egy napon
anyaszült meztelenül látjuk egymást, csakhogy nem ilyen
körülmények között. Szabadjára engedtem hát a dühömet, és
rárivalltam:
– Ne légy már ilyen tahó!