Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

KILENCEDIK FEJEZET
KAIDAN VAGY A VILÁG JÖVŐJE
Most mi legyen? Ez volt a következő gondolatom.
Apuról továbbra sem kaptam hírt. Kaidannal is szerettem
volna beszélni, de Jay, Marna, Ginger, Blake és Patti miatt szintén
aggódtam. Mindeközben céltalanul mentem Virginia állam
sztrádáin.
Lényem egy része – az ostobábbik – másra sem vágyott, mint
hogy együtt lehessek Pattivei és Jay-jel, dacára annak, hogy
tudtuk, mekkora kockázatot jelentene ez számukra.
Megálltam tankolni egy kisvárosban. A kocsiból megcsodáltam
a Blue Ridge-hegység vonulatait a mélykék éjszakai éggel a
háttérben. Örömömnek azonban nyomban véget vetett, mikor két
szárnyas szörnypofa jelent meg, és kezdett körözni az autó körül.
Basszus! Azonnal indítottam, és kihúztam az I-81-esre.
Ők azonban sehogysem akartak leszállni rólam.
A suttogók elől nem volt menekvés. Minden mozdulatomat
kilesték, és követtek, ahová csak mentem. Hiába rejtőztem volna el
egy templomban, mint Jay, ide is utánam küldték volna ember
szövetségeseiket. Mindössze annyit tehettem, hogy megpróbáltam
egy lépéssel előttük járni.
Itt, a nyílt országúton, a csodaszép tájakon is csapdában
éreztem magam.
Hol vagy, apu? Most mitévő legyek? Briliáns ötletem, hogy
megkörnyékezem Mareket, csúfos kudarcnak bizonyult.
Nem akartam elbőgni magam, de a szemeimet könnyek
égették, és fel-felcsuklott belőlem a zokogás.
Apu utolsó tanácsa az volt, hogy tegyek úgy, mintha melóznék.
Minden óriáshaverom ugyanezt tanácsolta. Talán valóban ezt kell
tennem, gondoltam. Ahelyett, hogy az utakat járnám és