Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Sötétedett már, amikor egy teljesen feltöltött sokkolóval és egy
remek, új zsebkéssel felszerelkezve távoztam az üzletből. Szuper
éles volt, és tök gyorsan ki lehetett pattintani. Aztán már csak
Mareket vártam a motelszobában. Zsebre dugott kézzel bámultam
ki az üvegajtón át a parkolóra, miközben újra meg újra
megforgattam a kést a markomban. A kardmarkolatot nem
tartottam magamnál. Ha közelharcra kerülne sor, jobb, ha Marek
nem találja nálam. Inkább a matrac alá rejtettem, karnyújtásnyira
tőlem.
Letelt a másfél óra. Mostanra a városba érhettek. Fel-alá
járkáltam izgalmamban, és minden neszre felrezzentem, amikor
befutott Marek SMS-e.
Nem tudok 1edül jönni.
Akkor inkább ne is gyre – írtam vissza, mert az agyam menten
riadót fújt.
Találkozzunk később este.
Ezen elgondolkodtam. Ha csapdába akarna ejteni, máris
megtehetné. Talán tényleg a mi oldalunkon áll, csak nem tudja
lerázni a három óriástársát. Noha nem szívesen maradtam egy
városban Caterinával és Thamuz fiaival, elég elkeseredett voltam
ahhoz, hogy kockáztassak egy újabb erős szövetségesért.
Rendben – írtam vissza, aztán töröltem az összes üzenetet.
Ezzel elkezdődött a várakozás idegőrlő időszaka. Közben
sehogyan sem tudtam lenyugodni. Egyre a parkolóban jövő-menő
vendégeket bámultam. Kiterjesztett hallásommal letapogattam a
motel bejáratát. Teljes koncentrációmra szükségem volt, hogy meg
is értsem, amit hallok.
Egy óra múltán valami magára vonta a figyelmemet az
előcsarnokban. Egy csitri panaszosan felkiáltott:
– Az a kétes külsejű alak fellökött, és még csak elnézést sem
kért érte.
Egy női hang, feltehetően az anyjáé, ijedt suttogással válaszolt:
– Tartsd távol magad tőle! Nem tetszik a kinézete.
Torkomban dobogott a szívem. Térdre rogytam az ágy mellett,
és a matrac alá nyúlva kitapogattam a kardmarkolatot. Ösztöneim