Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Anna…
– Nézd, Kope, úgy érzem, kezdünk kifutni az időből. Majd
tényleg nagyon résen leszek.
– Nem tetszik ez a dolog.
– Nekem sem, de nem ülhetek tétlenül. Amint találkoztam
Marékkel, felhívlak. Megígérem.
Kope hosszan hallgatott, mielőtt megkérdezte:
– Van nálad kés?
Megtapogattam a zsebem.
– Igen.
– Egy pillanatra se engedd el magad! Akkor is, ha Marek a
szövetségesünknek mondja magát. A többiek ettől függetlenül a
közelben lehetnek.
– Oké.
Elbúcsúztunk egymástól. Furdalt a lelkiismeret, amiért a frászt
hozom Kope-ra. Hosszan köröztem Mooresville-ben, amiről
kiderült, hogy NASCAR-futamok színhelye. Végre találtam
kedvemre való motelt. Azután küldtem egy SMS-t Maréknek:
Találkozhatnánk 4szemközt? B. lánya
Vadul dobogó szívvel vártam a választ. Közben máris
megbántam a döntésemet. Micsoda sületlenség volt ez!
Túl hamar érkezett a válasza: Hol vgy?
Ujjaim tétován köröztek a billentyűzet fölött: És te? –
kérdeztem vissza.
Ezúttal késve felelt: Blythewood, Dél-Karolina.
Sietve utánanéztem a helynek. Másfél órányira volt tőlem.
Nagy levegőt vettem, az éghez fohászkodtam, majd megadtam a
címemet. Ezt követően bementem egy gigászi méretű
sportszerüzletbe. Eddig soha nem fordult meg a fejemben, hogy
lőfegyvert vásároljak, most azonban féltem annyira, hogy
megtegyem. A lőfegyverosztály kínálata vérlázítóan bőséges volt, és
azt is felmértem, milyen rengeteg időbe telne, amíg utánanéznék a
részleteknek. Ehelyett a kések és más önvédelmi eszközök pultját
vettem szemügyre. Ekkor megakadt a szemem egy elemlámpának
álcázott sokkolón.