Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Rahab hallgatott, aztán vonakodva bevallotta:
– Egy suttogó volt. Az egyik légionárius.
A hercegek ismét kétkedő pillantásokat váltottak. Ezért is nem
hitt senki a próféciának. Képtelenségnek tűnt, hogy egy nyamvadt
légionárius értékes ismeret birtokába juthatna, vagy ha igen,
pontosan el tudná ismételni.
– A prófécia igenis igaz! – üvöltötte Rahab a telefonban. – Két
évezrede szajkózom nektek, idióták, hogy ne bízzatok meg az
óriások nemzetségében! De miért pont most hozzátok ezt elő? Mi
történt?
– Hamarosan bővebben is kitárgyaljuk, mire jöttünk rá, testvér
– nyugtatta meg Pharzuph.
Rahab halkan felmordult, mielőtt szétkapcsolta a vonalat.
– Rendben. Mi akkor a terv? – tudakolta Astaroth.
– Először is kiderítjük, követte-e a csúcstalálkozón kiadott
utasításainkat Belial és a kölyke. Utánanézünk, szűz-e még. Ő a
leggyanúsabb az összes óriás közül. A világosság angyalai
korábban soha nem ütötték bele az orrukat az ügyeinkbe, csak
kizárólag most, az ő védelmében.
Melchom az asztalra könyökölt.
– Hogyan győződünk meg arról, hogy megőrizte-e a tisztaságát?
Pharzuph arcán gonosz mosoly terült szét.
– Hagyjátok ezt rám.
– És mi lesz, ha még szűz? – kérdezte Melchom.
– Azonnal megöljük, még mielőtt azok az átkozott angyalok
újra beavatkoznának. – Pharzuph kiitta a martinijét, és szemezni
kezdett egy nővel, aki lopva felé nézegetett. – Aztán kivárjuk,
hogyan fogadja a hírt Belial. Ezzel megbizonyosodhatunk arról,
összeszűrte-e a levet az óriásokkal, vagy nincs köze hozzájuk.
– Ennek semmi értelme – dörgölte meg a homlokát Mammon. –
Hiszen az egész bagázst figyeltettük a csúcstalálkozó után.
– Pontosabban csak az év első felében – igazította ki Astaroth. –
A jelek szerint azóta lendültek működésbe.
– Akkor most újra rájuk szállunk. És nem hagyjuk békén őket
addig, amíg biztosat nem tudunk.