Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

akarlak benneteket is veszélybe sodorni, ezért kell távol maradnom
tőletek.
Bárcsak tehetnék érted valamit! – körmölte le Jay aggódó
képpel.
A tudat, hogy Patti támasza leszel, nagyobb segítség, mint
képzeled.
Már épp átöleltem búcsúzóul, mikor megszólalt a mobilja.
Megmutatta a kijelzőt, amelyen Marna neve állt.
Miközben fogadta a hívást, kiterjesztettem hallásom a vonalra.
– Jay, te vagy az? – Marna hangjából rosszul leplezett
aggodalom hallatszott. – Nem láttad a tesómat?
– Nem – rázta a fejét, miközben felém villant a szeme.
Kinyújtottam a kezem a mobilért.
– Itt van Anna, adom – mondta.
– Mi a hézag? – kérdeztem.
– Nem volt New Yorkban, amikor megérkeztem, és nem ment
vissza az angliai járattal sem, ezért magamat is ki kellett
mentenem, miért nem tartok velük. A légitársaság most mind a
kettőnket felfüggesztett az állásunkból. Ráadásul Gingert sem
találom! – szipogta Marna.
Basszus! A tetejében nem lett volna szabad efféléről
beszélnünk telefonon. Abban totál biztos voltam, hogy Caterina, az
a kis boszorka, elhagyta a környéket, de bárki kihallgathatott
bennünket. Már az is gáz volt, hogy beugrottam elbúcsúzni
Jayhez.
– Oké, ne ess pánikba! Nem mehetett messze. Semmi szín alatt
nem hagyna cserben téged.
– Nem lehetséges, hogy elkapták? Jaj, istenem… – zokogott fel.
– Nem… azt nem hinném. – Aztán eszembe jutott az az egyetlen
valaki, akit Ginger Márnán kívül fontosnak tartott. – És mi van,
ha…
Ha elment Blake-hez, Kaliforniába.
– Az bizony jókora baromság lenne – vélte Marna.
Mind a ketten elhallgattunk. Tök veszélyes lehet Gingerre
nézve, ha ellóg a munkából Blake kedvéért. Kivált, mikor ő az