Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Marek mondott neki valamit egy idegen nyelven. Mintha
leszúrta volna, de a csaj is hasonlóan élesen válaszolt. Hallottam,
hogy a nyomomba erednek. Mire az autómhoz értem, minden
ízemben reszkettem. A kulcsomért nyúltam, amit a hátizsákom kis
hátsó zsebében tartottam, de nem volt ott.
Fémes csörgést hallottam a hátam mögött. Egy szemvillanás
alatt előrántottam és kipattintottam a késem.
Marek és Caterina úgy három méterre állt tőlem, a kocsim
végében. Marek meglóbálta a kulcsom maga előtt, arcán
bocsánatkérő kifejezés ült. Hogy a francban emelte el? Átkozott,
enyves kezű tolvaj!
Caterina szeme elkerekedett a késem láttán.
– Kérem a kulcsomat! – szóltam rájuk.
– Odaadom, de csak akkor, ha megígéred, hogy szóba állsz
velünk, mielőtt elmész – mondta Marek lassan, tagolva.
– Dobd akkor ide! – mondtam.
Caterina keresztbe fonta karját a mellkasán.
– Addig nem, amíg nem felelsz a kérdéseinkre. Amennyiben
nem vagy hajlandó szóba állni velünk, nem kétlem, hogy Thamuz
fiai is boldogan felkeresnek.
Említésükre kivert a víz. Thamuz a Gyilkosság hercege volt, és
pontosan tudtam, ők hogyan vallatják ki áldozataikat. Márnát
kiskorában törték meg elmondhatatlan kegyetlenséggel, mígnem
beadta a derekát, és megnyitotta tudatát a suttogók előtt.
– Látom, hallottál már róluk – jelent meg sokat tudó mosoly
Caterina arcán. – Tudod, mivel keresik a kenyerüket, Belial lánya?
Gyermekrablásokban vesznek részt Dél-Amerikában, majd a
szülőket váltságdíjért zsarolják.
Muszáj volt elhallgattatnom, mielőtt még egy szót szól arról a
két pszichopatáról.
– Nagyon nem csípem, hogy bejelentés nélkül törtetek rám.
Egyetlen óriásnak sem tartozom elszámolással. Azt teszem, amire
apám utasít. A helyetekben nem tennék neki keresztbe, ezért
javaslom, hogy adjátok oda a kulcsom, és kopjatok le.