Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

mondott Melchom herceg szigetén, miközben a stég alatt lapultam.
Ahogyan azt sem, hogy tudom, miféle szerepet játszott Flynn
halálában. O volt az, aki megvádolta a hercegeknél, hogy hazudott.
– Mit keresel itt? – kérdeztem.
– Semmi rosszat nem akarunk. – A pasi kemény európai
kiejtéssel beszélt, ami oroszosnak tetszett az én gyakorlatlan
fülemnek.
– Ki vagy? – kérdeztem.
– Marek vagyok, Shax fia. A Cseh Köztársaságból. – Azaz a
Lopás hercegének fia. Miközben folytatta, szorosabban fogtam
magamhoz a hátizsákom szíját. – O pedig Caterina, Jezebet lánya,
Romániából.
Marek melegen rám mosolygott. O igen, de Caterina nem.
– Mit akartok? – kérdeztem.
Meg kellett válogatnom a szavaimat, ahogyan Azael is
tanácsolta. Caterina érzékelte a hazugságot, és a legcsekélyebb
jóindulattal sem volt óriástársaival szemben.
– Csak beszélgetni akarunk – mondta Marek. – Bejöhetnénk?
Eszembe jutott, mit mondott apu róla még a múlt héten, Los
Angelesben. Megemlítette, hogy Shax fiát esetleg a
szövetségesünkké tehetjük. Ettől menten jobban éreztem magam,
igaz hogy csak egy csipetnyit. Nem tűnt túl biztatónak ez a
szövetség.
– Épp menni készültem. Odakint is beszélhetünk.
Semmi kedvem nem volt négy fal közé kerülni velük.
Kitapogattam zsebemben a kést. Ketten egy ellen, nem éppen
biztató arány.
Elállták az ajtót, de kifurakodtam közöttük. Az ajtó már
csaknem teljesen becsukódott mögöttem, amikor Caterina
megtaszította a mellkasomat parányi kezével.
– Inkább odabent tárgyalnánk – mondta.
Ösztönösen félretoltam a kezét, és bevágtam magam mögött az
ajtót.
– Sajnálom, de nekem meg jobb idekint.
– Csöppet sem sajnálod – pirított rám.