Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Ideje elmondanunk a többi hercegnek. Még ma este
összegyűlünk – fonta össze karját a mellkasán eltöprengve
Pharzuph.
– Egyesek már elmentek a városból. Mint például Belial –
mondta Melchom.
– Majd visszahívjuk őket – horkant fel Pharzuph. – De ne
hagyjuk, hogy Belial gyanút fogjon. Hadd higgye, hogy csupán az
óriásokat vádoljuk engedetlenséggel.
Astaroth végigsimította vállig érő szőke haját, aztán elővette a
mobilját, és tárcsázott. Társai éles természetfeletti hallásukkal
füleltek a beszélgetésre.
– Igen? – szólt bele a vonalba valaki franciás kiejtéssel.
– Rahab testvér, hívd vissza a hercegeket Vegasba! Híreink
vannak a számukra.
Rahab egy pillanatig nem válaszolt.
– Nagyon helyes – mondta aztán.
– Még valamit – folytatta Astaroth. – Arról a régi próféciáról
kérdezlek.
– Mit akarsz tudni róla? – emelte fel a hangját Rahab.
– El tudnád ismételni a számunkra?
– Várj csak… hogyan is van – Rahab hangja reszelőssé vált az
undortól. – Egy napon tiszta szívű óriás támad, a földről a pokol
mélyére taszítja a démonokat, akik ott is maradnak az idők
végezetéig.
Az asztaltársaság elnémult. A démonok szemlátomást rosszul
érezték magukat.
– Mennyire tartod mindezt hihetőnek? – kérdezte Astaroth.
– Magától Lucifertől tudom.
A négy herceg szótlanul összenézett a bár hangzavarában.
Pharzuph kivette a mobilt Astaroth kezéből, és halkan beleszólt.
– És honnan tud erről a mi urunk?
– Kételkedni mersz a szavaiban? – sziszegte Rahab vészjóslóan.
Pharzuph azonban továbbra is megőrizte a hidegvérét.
– Ne légy nevetséges! Csupán az informátorának nem hiszek –
mondta lassan, amely a félelem szikrájáról sem árulkodott.