Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

volna a dolgot Kai-jal, de tudtam, hogy folyton suttogók veszik
körül.
Kis híján elbőgtem magam örömömben, amikor SMS-t kaptam
aputól:
Hol vagy?
Megadtam neki a hotel és a város nevét: Marietta, Georgia.
Újabb SMS-t vártam tőle, de hiába. Úgy egy óra múlva kezdtem
beparázni. Mi van, ha valaki rajta volt apu telefonján? Épp pakolni
kezdtem a cuccomat, amikor ismerős, reszelős hang szólalt meg a
fejemben.
Üdvözöllek, Bellái lánya.
Mostanra meglehetősen jól uralkodtam már az érzelmeim
fölött, nem mutattam hát, hogy holtra váltam a félelemtől.
Azael – feleltem telepatikusan.
Lenézett rám, és vadul vicsorgott nagymacskára emlékeztető
pofájával. Kicsit lelassult a pulzusom, hiszen tudtam, hogy a
szövetségesünk, ugyanakkor még mindig izgatott voltam, mert a
híreit vártam.
Hamarosan óriáslátogatókat kapsz. Vigyázz nagyon, mit
mondasz!
Miféle óriáslátogatókról beszélt? Jaj, csak azt ne! Sietve a
hátizsákomba gyömöszöltem a holmim maradékát. Azael már
elsuhant, én pedig megrohamoztam az ajtót. Amikor kinyitottam,
két idegennel néztem farkasszemet. Felsikoltottam. Az egyik egy
kiscsaj volt, barna, hátrafésült hajjal, a másik meg egy szőke
pasas, akinek kiugró pofacsontja és jéghideg tekintete volt.
Mindkettőnek fekete démonjel sötétlett a szíve táján.
– Csak nem készülsz valahová? – kérdezte a csaj magas,
csipogó hangon, enyhén raccsoló kiejtéssel. A rosszullét
környékezett, mikor rájöttem, ki is ő.
Caterina. Jezebetnek, a Hazugság hercegnőjének lánya.
Nyugalmat erőltettem magamra. Bármilyen fiatal volt is ez a
csaj, és bármennyire ártalmatlannak látszott, tudtam róla, amit
tudtam. Ilyen közelségből szeme gonosz villanásába is
beleremegett a gyomrom. Nem sejtette, hogy kihallgattam, mit