Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Semmi kedvem nem volt az apjáról lelkizni. Hamarosan úgyis
megtudja a démonokról, amire szüksége lesz. Hiszen tudnia kell,
mibe cseppent bele. Engem már az említésüktől is a frász
kerülgetett. Sötét gondolatok kavarogtak az elmémben, amit
nyomban az érzések áradata követett. Úgy kergették egymást, mint
a száraz kórót a szél.
Jay veszélyben van.
Marnának alig negyven hete van hátra az életből.
Ha a hercegek vagy a suttogók rájönnek a kisbaba létezésére,
megölik.
Szívemre szorítottam a kezem. Mit tegyünk, hogyan
védekezzünk ellenük?
– Jól vagy, Anna? – ijedt meg Jay.
Bólintottam, és gyors mosolyt küldtem felé.
– Aha.
– És mit gondolsz, rendben lesz a tesód? – fordult most Jay
Marnához.
– Soha nem láttam még ennyire kiakadva – komorodott el ő. –
Mindig is iparkodott mindentől megóvni, ettől azonban
nem tud. Tudom, most úgy érzi, itt a világ vége, de talán ha kis
időt hagyok neki, lenyugszik…
Összetalálkozott a pillantásunk. Láttam rajta, hogy ugyanarra
gondol, amire én. Ginger, ez a nőstényfarkas, belerokkan majd az
ikertesója elvesztésébe. Jómagam elképzelni sem tudtam a világot
Marna nélkül, ezért képtelen voltam beleélni magam Ginger
helyzetébe.
– Beszélek apuval, mit gondol erről az egészről.
Jay talpra szökkent e szavak hallatán, és elborzadva kiáltotta:
– Nem közölheted vele!
– Az ő apja jó szándékú – magyarázta Marna.
Az elkövetkező órát azzal töltöttük, hogy mindent elmondtunk
Jay-nek. Attól fogva, hogyan találkoztam Kai-jal, a szüleim
történetéig meg a Nagy Tisztogatásig, mikor a démonok az összes
óriást megölték. Megemlékeztem aztán Ruth nővérről és az általa
továbbadott próféciáról, amely szerint én szabadítom majd meg a