Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

úgy bő másfél kilométert. Végig magamon éreztem égő tekintetét.
Leállítottam a kocsit.
Mondj el nekem valami olyat, amiről senki nem tud – javasoltam
szelíden. – Marna tudni fogja, miről beszéltünk, mert kihallgat
minket.
– Hogyan hallhatja, amit mondunk?
– Természetfeletti képességekkel rendelkezünk… a földi
halandóknál sokkal többet felfognak az érzékszerveink.
Nem reméltem, hogy belemegy a játékba. A szeme elkerekedett,
és makacsul hallgatott.
– Uh! – hördült fel végül. – Okés – kezdte szárazon. – Már akkor
álmodtam Márnáról, amikor még Veronicával jártam. Felébredve
mindig bűntudatom volt, de nem tehettem ellene. Erős a gyanúm,
hogy ez is csak egy álom, noha annak borzalmas.
Jaj, te szegény! – gondoltam.
– Tudom, nehéz ezt egyszerre bevenni. Én is csak tizenhat
évesen tudtam meg, mi az ábra. Máig nehezen békülök meg a
dologgal.
Rám nézett, most először úgy, hogy látott is.
– Angyalok és démonok nincsenek, Anna. Ez képtelenség!
– Pedig léteznek – suttogtam.
– Amúgy sem megy a fejembe – nézett rám. – Mindketten
rendes csajok vagytok. Hogy lehetnétek… félig démonok?
– Különböző késztetéseink vannak, Jay. Rosszabbak, mint
valaha is gondolnád.
– Késztetések? – fürkészte tovább az arcomat.
– Én drogban és szeszben utazom. – Megtántorodott, ahogy
megértette, én pedig folytattam. – Az ikrek reszortja a
házasságtörés és a szerelmi csalódás. Az a dolgunk, hogy bántsuk
az embereket.
Jay barna szemében könnyek gyülekeztek, ahogy kezdett előtte
is összeállni a kép.
Az az éjszaka, amikor DJ voltam… A szilveszter… amikor mi…