Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Ginger minden ízében reszketett. Marna szája elé kapta a
kezét, és miközben az ágyra rogyott, elsírta magát.
– Nekem… gyerekem lesz, Ginger – suttogta.
– Belepusztulsz, Marna! Rámegy az életed! Semmi örömöd nem
lesz benne. Te nem lehetsz anya!
– De te felnevelheted. Majd mesélsz neki rólam…
Ginger megtántorodott.
– Semmi közöm ehhez a gyerekhez! – kiáltotta. – Különben is,
hogyan nevelhetném a te hülye kölyködet, mikor melóznom kell?
Netalán Astaroth nagypapát kérjem majd fel a bébifelügyeletre? –
Vadul körülnézett a szobában, aztán megragadta Marna csuklóját.
– Most azonnal elmegyünk egy klinikára.
Marna azonban kitépte magát a szorításából.
– Nem megyek!
Ádáz, vad kiáltás hagyta el Ginger ajkát. Marna kinyújtotta
utána a kezét, ő azonban elrántotta a magáét.
– Ginger, kérlek!
A tesója most felém fordult, amitől megfagyott ereimben a vér.
– Hozd ezt rendbe! Neked kell! Imádkozzál!
– Hogyne, persze – ígértem. – Csak sajnos nem kapok meg
mindent az égtől, amit kérek, Ginger.
– Elvégre is kivételes lény vagy, amolyan csodagyerek. Az Űr
üdvöskéje, vagy nem?
– Ugyan, dehogy! Nem állok közelebb Hozzá, mint
bármelyikünk. Talán együtt imádkozhatnánk.
A kezéért nyúltam, de elrántotta.
– Én ugyan nem imádkozom Hozzá. Ő hagyta, hogy ez
megtörténjen! Gyűlöl minket! – sírt fel.
Majd a szívem szakadt meg ezt hallva. Ezután felkapta a
kulcsait, és kirohant a szobából. Marna eltakarta az arcát.
Magamhoz vontam, és összeölelkeztünk. Mindketten bőgtünk
rendesen. Teljesen kikészültem.
– Adj neki időt – suttogtam. – Meg kell ezt emésztenie.
Jay-re tévedt a pillantásom, aki a falnak támaszkodott.