Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Dugulj el, Gin! – Marna megragadta Jay karját, ő pedig
átkarolta a lányt, és úgy nézett ránk, mintha egyszeriben másik
dimenzióban találta volna magát.
– Nem megyek sehova – mondta. – Tudni akarom, mi folyik itt!
– Valamifajta melegséget érzek – folytattam tovább, bármilyen
feszült volt is a hangulat. – Olyan, mint az aura, mégis más. Új
életenergiát érzékelek…
– De hiszen csak néhány sejtből álló kicseszett zigótáról van
szó! – visította Ginger. – Nincs itt semmi életenergia, sem lélek!
– Nem is ezt mondtam… úgy értettem… nem is tudom, mi ez. –
Piszok nehéz volt elmagyarázni. – Olyan, mintha Marna
meghosszabbítása lenne… csak kicsiben… egy önálló lény…
Ginger fel-alá kezdett járni a szobában.
– Istenem! Marna, be kéne venned egy esemény utáni tablettát.
– Nem veszek be semmiféle tablettát! – villant meg a tesója
szeme.
Akkor vetesd el!
Marna azonban csak a fejét rázta.
– Minden hiába, Gin. Te is tudod! Más óriásnők is
megpróbálkoztak vele, de így is, úgy is belehaltak.
Jay elengedte Marna vállát, és hátrált egy lépést. Életemben
nem láttam ilyen ijedtnek. Az ikrek közben tovább vitáztak.
– Náluk talán nem volt olyan korai a terhesség – érvelt Ginger.
– Amíg nem költözik lélek abba a valamibe, biztonságban vagy.
Mikortól lesz lelke egy magzatnak?
Mindkét nővér rám nézett.
– Fogalmam sincs – ráztam meg a fejemet.
Annyit tudtam csak, hogy a lelkeket a mennyben alkotja meg a
Teremtő, aki fogantatásunktól kezdve előre ismeri életünk minden
apró részletét és a céljainkat, arról azonban gőzöm sem volt, hogy
e folyamat mely pontján kerül a lélek a testbe.
– Nem megyek abortuszra! – jelentette ki Marna. – Nem
érdekel, van-e lelke a gyerekemnek vagy sem. Nem megyek, és
kész!
Jay meg én némán, lebénulva figyeltük.