Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

ELŐSZÓ
A vegasi koktélbárban egyetlen élő lélek sem sejtette, hogy
démonok vannak közöttük. Egyetlen lélek sem gondolta, hogy a
négy úr, akiket a vendégek elismerő vagy épp gyűlölködő
pillantásokkal méregettek, a pokol legjobb munkásai közé
tartoznak. A földi halandók megérezték vonzerejüket – hatott rájuk
megnyerő arcvonásaik titokzatossága és kisugárzása –, és úgy
csábította őket, akár a pillangókat holmi élénk színű, mérgező
nektár.
Pharzuph, Astaroth, Mammon és Melchom mosolytalanul
feszített vadonatúj öltönyében. Martinit vagy skót whiskyt
kortyolgattak, és az előző esti eseményeket tárgyalták. Négy nőt
hurcoltak el Melchom magánszigetére, a kaliforniai partvidékre, ott
hetyegtek velük, majd miután megígérték, hogy visszaviszik őket
Vegasba, faképnél hagyták mindet a dokkoknál.
– Szívesen megnézném, hogyan magyarázkodnak ezek a libák a
férjüknek vagy a vőlegényüknek – jegyezte meg nevetve Astaroth, a
házasságtörés hercege, miközben távoztak.
A mulatságnak és játszódásnak azonban vége volt, ideje volt
dologhoz látni. Elgondolkozva ültek ott, és azon töprengtek, hogy
árulók vannak önnön soraikban és gyermekeik között.
Mammon, a kapzsiság hercege szórakozottan lötykölte
whiskysében az olvadozó jeget, és a fiára gondolt, akit megölt a
szigeten. Pedig évszázadok óta Flynn volt a legkedvesebb
óriásgyermeke, és most, lám, kiderült róla, hogy hálátlan áruló.
Még mindig bántotta a dolog. Különben is, évek óta nem tapadt vér
a kezéhez, és az eset rossz kedvvel töltötte el… nem mintha valaha
is hajlandó lett volna beismerni ezt pokolbéli fivérei előtt.
– Tegnap este előtt semmi jelét nem adta lázadásnak? –
érdeklődött Melchom, az irigység hercege.
– Nem. – Mammon felemelte és fenékig ürítette a poharát, majd
grimaszt vágva az asztalra csapta.