Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Ez nagyon durva. Miért mondasz ilyeneket?
– Nem lehet terhes – nyögte Ginger. – Mindkettőnket
megműtötték.
Jay felé fordult, és értetlenül meredt rá. Vele majd később
foglalkozom, döntöttem el.
Per pillanat magam is az okokat kerestem.
– Túl gyorsan gyógyulunk. Lehetséges, hogy a műtéti seb előbb
behegedt, mint kellett volna. De akkor… korábban miért nem
estetek teherbe?
– Anna!
A francba! Jay borzadva nézett rám. Nem kárhoztathattam
ezért.
– Rendszerint nem… ööö… általában máshoz is folyamodom,
ha módom van rá – suttogta Marna, és üveges szemmel nézett fel
rám. – Tudod, bármihez… csak be ne kapjam a legyet…
– Mekkora balfácán vagy! – sziszegte Ginger.
– Mi a csudáról beszéltek, csajok? – Jay szemlátomást egy
kukkot sem értett az egészből.
Ginger azonban meg sem hallotta, úgy ordította:
– Egetverő ostobaság! Honnan tudhatnád, hogy terhes-e vagy
sem, Anna? Hiszen a gyerek még egy hetes sem lehet!
– Mindig is megéreztem az effélét – mondtam. Már épp
folytattam volna a magyarázkodást, amikor megéreztem magamon
Jay tekintetét. Úgy nézett rám, mintha most látna először. – Jay,
sok mindent kell neked elmondanom – suttogtam.
– Furán viselkedsz, Anna. Mindig is fura csaj voltál, ez azonban
nagyon nem oké.
Újra eleredt a könnyem. Bántottak a szavai, annál inkább,
mert el tudtam képzelni, mit érezhet.
Most Ginger lépett oda hozzá.
– Fogd be, légyszi, amíg mi hárman ki nem találjuk, hogyan
mászunk ki ebből. Aztán szépen lekopunk, és többé nem kell a
hozzánk hasonló hangyásokkal bajlódnod.
Jay csak hebegett magából kikelve.