Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Ne haragudj, de nem értem, mire ez a felhajtás – mondta Jay. –
Elvégre is mindketten felnőttek vagyunk. Csak… szórakoztunk egy
kicsit.
– Szórakoztatok? – kérdezte Ginger mézesmázos hang mögé
rejtve a dühét. – Nem zúgtatok egymásba?
Nagyot dobbant a szívem a meglepetéstől. Ginger tehát ezt
érzékelte kettejük között. De hát… Jay csak most szakított
Veronicával! Forgott velem a világ. Annyira rá vallott ez a
hirtelenség.
Közben ő és Marna gyöngéd pillantásokat váltottak egymással,
és mit ad isten, rózsaszín pára lebegte körül a barátomat. Mikor
rám nézett, gyorsan lesütötte a szemét, és a bűntudat szürkéje
felhőzte be a rózsaszínt.
– Ideje indulnunk – szólt rá Ginger a tesójára ellentmondást
nem tűrő hangon.
Marna azonban felszegte az állát.
– Nem megyek sehová, Gin! Majd éjszakai járattal repülök New
Yorkba. Ne félj, időben jelentkezem a járatunknál.
– Ne csináld ezt! – sziszegte Ginger vészjóslóan.
Jay úgy nézett rá, mintha meghibbant volna. Marna félredobta
a párnát, felállt és farkasszemet nézett a tesójával. Hirtelen
mindent megértettem. Kezemet a szám elé kaptam a döbbenettől,
és totál lebénultam. Egész testemben reszkettem, a szívem vadul
kalapált, és hideg futkározott a hátamon. Azt hittem, álmodom.
– Anna? – Jay jött oda hozzám, hogy megtámogasson.
– Mi az? – neszeit fel Marna is. – Miért bámulsz így rám?
Kezével végigsimította lapos hasát, mert erre a testtájára
tapadt a tekintetem.
Istenem, add, hogy tévedjek!
Mert Marna hasában halovány életcsíra lüktetett.
Alig kaptam levegőt, mikor teljes súlyával rám zúdult ez a
felismerés. Marna alig egy év múlva már nem lesz az élők sorában.
Meghal azért, mert új életet hordoz a szíve alatt.
– Ti… lefeküdtetek egymással! – kérdeztem akadozva.