Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Nem igazán hittem neki, ám ha azt nem is írhattam elő,
hogyan bánjon a tesójával, a legjobb barátommal való bánásmódot
kiköthettem.
Nem akarom, hogy Jay-jel ordibálj. Úgysem ért semmit az
egészből.
– Okés.
– Jól van, menjünk.
Követett a kocsijával Jay házáig. A murvás kocsifelhajtónál
küldtem neki egy SMS-t, hogy ne érje váratlanul a látogatásunk.
Rajtakapni sem szerettem volna a szerelmeseket.
Ginger jött utánam a házba, az arca kemény volt, mint a kő.
Már a hallban voltunk, amikor Jay kinyitotta a szobája ajtaját.
Farmerben volt, pólójába épp most bújt bele. Érzékeimet kiélesítve
szürke zavarodottságot észleltem az aurájában.
– Mi ez az egész? – kérdezte, és hol az egyikünkre, hol a
másikunkra nézett.
– Nehéz ezt elmagyarázni, Jay – mondtam.
Őrangyala szorosan ott posztolt mellette, védelmezőn, mint
mindig.
Ginger közben csak csörtetett előre, ezért Jay félreállt, majd
beinvitált minket a szobájába. Marna ült az ágyon, ölében egy
párnával. Valami… nagyon más és rendellenes volt rajta, nem
tudtam pontosan meghatározni, miért érzem ezt. Körbekutattam a
szobát is, hátha meglelem a különös rezgések forrását.
Jay Marna mellé lépett, aki dacosan szembenézett a tesójával.
Ginger hol rajta, hol Jay-en jártatta haragos tekintetét.
Jaj, szegényke, nagyon feldúltnak látszott. Az ikreknek megvolt
az a különleges képességük, hogy érzékelték az emberek közötti
romantikus kötődés megannyi formáját, a sima vonzástól a
szerelmen át a házastársi viszonyig. Velem is ez történhetett
ezúttal? Korábban soha nem fordult elő velem hasonló,
ugyanakkor képtelen voltam behatárolni, mi az az új, amit
észlelek.