Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Majd közlöm Gingerrel, hogy Marna jól van – mondtam még,
és bontottam a vonalat.
Ginger nyomban felvette, mikor felhívtam.
– Marnának kutyabaja – adtam tudtára. – Ma este itt melózik,
ezért reggelre befut a felszállásig.
– A francba! – üvöltötte Ginger a telefonba, aztán
szétkapcsoltunk.
Négy óra múlva épp egy bárban ültem megint, és valami
játékot játszottam a mobilomon, mit sem törődve azzal a két
pasival, aki rám cuppant, amikor Ginger újra felhívott.
– Muszáj találkoznunk, hogy elvihess hozzájuk. Ennek
sürgősen véget kell vetni! – jelentette ki.
– Itt vagy? Nem tartom jó ötletnek…
– Találkozzunk, és kész – mondta elszántan.
Cartersville-ben futottunk össze, egy hipermarket előtt.
Mindketten úgy léptünk ki a fülledt hőségbe, hogy összefont
karral az eget kémleltük.
– Vigyél el hozzá! – követelte Ginger.
– Azt hiszem, Marnának szüksége van erre, hogy letudja, és
maga mögött hagyhassa – morogtam vonakodva. – Attól tartok,
hogy minél erőszakosabban próbálod megállítani, még jobban
belelovalod ebbe az ügybe.
– Esküszöm, Anna, ha kell, akár meg is bilincselem, de nem
engedem, hogy még egy éjszakát is együtt töltsenek! – kiáltotta alig
leplezett haraggal. – Nem hagyhatom, hogy kockára tegye az életét
holmi ostoba srác, egy földi halandó miatt.
Mélyet sóhajtottam. Tök szívás volt. Ha a suttogók rajtakapják
Márnát, hogy szórakozásból hetyeg egy sráccal, és nem azért, hogy
átverje, az apja akár ki is nyiffanthatja. Ami ennél is rosszabb,
könnyen lehet, hogy a hercegek példát akarnak majd statuálni a
halálával a többi óriás okulására.
– Ha elvezetlek hozzá, megígéred, hogy nem csinálsz jelenetet?
– Ígérem – fogadta meg Ginger feszült mosollyal.