Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Majd bolond lennék. – Igaza volt. A szakítás főként Veronica
műve volt, ennek ellenére várható volt, hogy a plafonon lenne, ha
megtudná, hogy Jay máris becsajozott.
– Ugye, megvetsz? – kérdezte most Jay.
– Természetesen szó sincs erről. – Józan belátásra kellett volna
őt térítenem, csak hát tudtam, milyen érzés, ha bele van esve az
ember valakibe. Ilyenkor falra hányt borsó minden intelem. – De
tudod, Marna Angliában él – folytattam a rábeszélést –, és az apja
minden lépését ellenőrzi. Soha nem engedné ide költözni.
– Tudom, tudom. Csakhogy Marna légikisasszony. A
szabadnapjain idejöhet. – Láthatóan előre eltervezte az egészet.
– Sokat kéne hozzád utazgatnia, Jay. A végén belefáradna.
– Épp te beszélsz, amikor a fiúd az ország túlsó felén lakik!
Hmm, igaza volt.
– Anna – kezdte Jay a szavakat keresgélve. – Van valami
Mamában. Tudod, soha nem hittem, hogy mi valaha is
összejöhetünk, ennek ellenére folyton rá gondoltam. Róni sokat
nyúzott ezzel. „Mit tennél, ha az az angol csaj most rögtön
visszajönne, és megpróbálna elvenni tőlem?” – folyton ilyeneket
kérdezett. Ilyenkor azt feleltem: bolond beszéd ez, hiszen maga a
képtelenség. Ugyanakkor… – folytatta lesütött szemmel – hiába
szerettem Ronit, egyvégtében Marna járt a fejemben. Vele minden
olyan más. Jelentősebb. Nem tudom ezt elmagyarázni. Mintha a
lelki társam lenne vagy efféle… holott különben szemernyit sem
hiszek ezekben a hülyeségekben.
– Értem én, Jay, hogyne érteném. Csakhogy Marna nem olyan
életszakaszban van, amikor le tudna nyugodni melletted. Nem
akarom, hogy túl nagy reményeket táplálj vele kapcsolatban.
– Túlspilázod ezt a dolgot. – Jay visszabújt a paplan alá, és
behunyta a szemét.
Összeborzoltam sűrű szőke haját, és felsóhajtottam.
– Aludj csak tovább!
– Jó éjt – motyogta álomittasan.
És már aludt is, mint a bunda. De jó is lehet ilyen könnyen
venni a dolgokat! Reméltem, hogy az élete mindig is ilyen marad.