Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Ginger külseje nem látszott tökéletesnek. Karikás volt a szeme a
kimerültségtől.
– Mi történt? – kérdeztem. – Hol van Marna?
– A barátoddal ment haza az éjjel – fröcsögte rám a dühét. – Jól
összekaptunk telefonon, de mintha csak a falnak beszéltem volna.
Meg kéne rendszabályoznod ezt a szőke herceget, Anna!
– Ginger…
A francba, jól kiakadt szegény.
– Nem, Anna. Ez véresen komoly, amint te is tudod. Marna
máris arról beszél, hogy újra idelátogat a jövő héten!
A frász tört ki erre a hírre. Nem olyan időket élünk, amikor
külön utakon járhatunk. A hercegek és a suttogók folyamatosan
rajtunk tartják a szemüket. Ha Marna rendre Atlantába repül, az
apja tuti, hogy felfigyel rá.
– Bevethetnéd a rábeszélő képességedet – dobta be Ginger.
– Nem hatna, ha járni akarnak. Ellenszegülnének az
akaratomnak – ráztam meg a fejem.
Marna iszonyatosan kiéhezett a szerelemre. Jay pedig hűséges
típus, ráadásul keserű szerelmi csalódás után van.
– Majd beszélek Jay-jel – ajánlottam fel.
Ginger előhalászta a mobilját, és az orrom alá dugta.
– Mellesleg, láttad ezt?
Elvettem tőle a mobilt. A Santa Barbara-i Hírharsona egyik
cikkét mutatta. A szalagcím azt hirdette, hogy az extrém sportok
helyi sztárja eljegyzését ünnepli. A cikkhez fotó is tartozott,
amelyen Blake és a nője, pontosabban szólva a jegyese, Michelle
volt látható. Blake egyik motorján ült sugárzó mosollyal. Szuperül
néztek ki. Mint akik holt szerelmesek.
– Jaj, nem! – suttogtam. – Az apja kényszerítette erre – néztem
Ginger elgyötört arcába.
– Teszek rá! – kikapta kezemből a mobilt, és reszkető kézzel a
retiküljébe dugta.
– Ginger…
– Most mennem kell. Vigyázz magadra! – Vállára vetette a
retikült, és már ott sem volt.