Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Basszus! Meg mertem volna esküdni, hogy azért mondja ezt,
mert engem is le akar építeni. Amúgy most, hogy említette,
hirtelen tényleg rám tört a kimerültség.
– Hát, az is vagyok. És te, bírod még? – néztem Jay-re.
– Hogyne bírnám – felelte fanyar félmosollyal. Átkarolt és
magához ölelt. Így battyogtunk hármasban a tejivó felé, amely pár
háztömbnyire volt a hotelemtől.
– Én inkább hazapályázom – mondtam. – Vigyázzatok
magatokra!
– Ne félts minket – felelték egyszerre.
– Holnap felhívlak – szóltam oda Jay-nek.
Markomban a kecses kést szorongatva, folyton körbepillogva,
minden árnyéktól megriadva settenkedtem a szobámba. Ott
ellenőriztem a fürdőszobát, a gardróbot, még az ágy alá is
benéztem, mielőtt elnyúltam rajta.
Küldtem egy SMS-t Pattinek, hogy tudassam vele,
biztonságban vagyok. Nyomban válaszolt. Rövid üzeneteket
váltottunk, és általánosságban fogalmaztunk, de azért így is
azonnal kitöröltem őket.
Felállni sem volt erőm, az ágyon elheverve toltam le a
farmeremet, és a padlóra hajítottam. Már épp a takaró alá
készültem kecmeregni, hogy aztán felhívjam Kaidant, amikor
hirtelen belém bújt a kisördög.
Bekapcsoltam a mobilom fotóalkalmazását, pózba vágtam
magam, és lefényképeztem a hátsómat. Olyan vicces volt, hogy
elnevettem magam, amint megláttam. A következő fotó engem is
lebénított.
Húúú! Nem volt semmi.
A maga módján… szépnek volt nevezhető. Az oldalamon
hevertem, egyik lábamat felhúzva, úgy, hogy lábfejem a takaróba
gabalyodott. A felvétel az egész alfelemet mutatta. A bugyimnak
ugyan fekete csipkés volt a szegélye, különben azonban nem volt
benne semmi különös. A szög volt az, ami feldobta az egészet.
Hosszan néztem a fotót. Hüvelykujjam előbb a „küld”, majd a
„töröl” gomb fölött körözött. Az ajkamat harapdáltam, mert nem