Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Mit kerestek itt? – kérdezte Jay, aztán végigjártatta a szemét
Marna egyenruháján. – Szabadságon vagy?
– Csupán hajnalig van kimenőm – felelte ő. – Ötkor elhúzunk
innen.
Jay elfüttyentette magát.
– Azért így is kellemes meglepetés. Király, hogy újra látlak. –
Mosolygott, noha kimerült a nap érzelmi viharaitól.
Marna megveregette a képét.
– Gyere, lépjünk le, szépfiú!
Mind a négyen együtt távoztunk. Marna közben egyetlen
pillanatra sem engedte el Jay kezét. Ginger komoran csörtetett
mögöttük. Megértettem, hogy aggódik a tesójáért. Én is féltettem
Jay sebezhető, emberi szívét, de hiábavaló lett volna beavatkozni
és közéjük állni.
Odakint forró, fülledt volt a lég. Ginger fintorgott.
– Rohadtul meleg van felétek nyáron.
– Na, ja – mondtam, engem azonban nem zavart, mert
hozzászoktam.
– Hová menjünk, skacok? – kérdezte Jay. – Van a sarkon egy
tejivó, ahol tök jó turmixokat kapni.
– Jaj, de jó! – tapsikolt Marna.
– Én totál kész vagyok – tiltakozott Ginger.
– Visszamehetsz a szobádba – küldte a Marna.
– Nélküled nem megyek – villant meg Ginger szeme.
Azt vártam, hogy Marna enged a tesója kívánságának, mint
máskor is, most azonban szembeszállt az akaratával.
Maradsz vagy sem, a te dolgod, én azonban még nem akarok
szunyáim – szegte fel dacosan az állát. Némán, harciasán
meredtek egymásra. Ginger kecses orrcimpája kitágult a dühtől.
– Ne maradj el soká! – sziszegte aztán.
– Viszlát, Ginger – szóltam utána, miközben elsasszézott.
– Viszlát – morogta, de nem nézett hátra.
– Te is fáradtnak látszol – nézett rám Marna együtt érzőn, fejét
félrebillentve.