Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Miután Ginger elment, Marna haját a válláról felemelve
legyezni kezdte magát.
– Jól néz ki Jay – mondta, és majd kiesett a szeme, úgy
bámulta.
– Történetesen szingli. Már ha érdekel.
Leengedte a haját, és nagy gombszeme felcsillant.
– Ez komoly?
– Igen. De Marna. Csak tegnap szakított.
– Oh, nyúlt meg a képe. Szemlátomást nem volt kedve szerelmi
csalódástól roskadozó srácokat pátyolgatni.
Ginger jött vissza két egyforma itallal, valami vörös koktél volt.
Leült a tesója elé. Némán koccintottak, és meghúzták a poharukat.
Pár pillanatig rajtuk nyugtattam a szemem; ennyi irigykedést
engedtem meg magamnak, aztán félrenéztem.
Negyedóra múlva Jay átadta a stafétabotot egy másik srácnak,
és odaült hozzánk. Marna meg sem próbálta visszafogni csodás
mosolyát. Felállt, Jay-hez futott, felágaskodott, és a nyakába
borult.
– Látom, rástartolt a srácra – morogta Ginger.
Jay behunyta a szemét, úgy tartotta átölelve Márnát. Sokkal
magasabb volt nála. Elhúzódva alaposan végigmérték egymást.
Elszorult a szívem, látva, milyen leplezetlen rajongás süt a
szemükből.
– Ez a kölyök nem hozzá való – morogta Ginger a foga között.
Szavait válasz nélkül hagytam. Ginger valójában azt akarta
mondani, hogy túl jó is Marnának, a mi világunkban azonban a jó
az ellenkezőjét jelenti. Marna nem eshetett szerelembe, neki bűnre
kellett csábítania a pasikat. Kaidan meg én is veszélybe
sodorhattuk egymást, mi azonban kölcsönösen megállapodtunk
abban, hogy vállaljuk a kockázatot. Jay a maga
részéről semmit nem tudott az angyalokról, démonokról vagy
az óriások népéről. Ha Marna kikezd vele, annak csakis rossz vége
lehet.
Jobban tettem volna, ha ide sem hozom; meggondolatlanság
volt tőlem.