Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Miközben Ginger a tömegen áttörve a táncparkett felé tartott,
csörgött a nyálam az italok láttán, amiket menet közben láttam.
Borzasztó hét állt mögöttem, szervezetem ezért valósággal
szomjazta a piát. Tudtam azonban, hogy mivel az Ital és
Drogfüggőség hercegének lánya vagyok, egyetlen pohár szesz
benyakalása után csak még jobban áhítoznék rá.
Ehelyett a DJ boksza felé fordultam. Hallottam, hogy előttem
Ginger megkérdezi Márnától.
– Biztos vagy benne?
Marna épp csak megbiccentette a fejét, noha halál
magabiztosan.
Az ikrek megálltak, mert érzéki, sötét szám kezdődött, lüktető
basszusdobkísérettel. Az a fajta dal volt, aminek hallatán az
embernek magától mozogni kezdenek a tagjai. Én azonban csak
álltam ott földbe gyökerezve, ahogyan mindenki más is, és a két
csaj észvesztő vonaglását bámultam.
Mozdulataik tökéletes összhangja nyomán mindenütt tűzvörös
aurák lobbantak fel körülöttünk. Jay bokszára felpillantva azt
láttam, hogy az ő aurája is felszikrázott, akár egy petárda,
narancs, sárga és vörös színfoltokat lövellve szét magából. Aztán
erőnek erejével letépte szemét az ikrekről, és észrevett engem. Ettől
lenyugodott kissé az aurája, sőt, a bűntudat szürkéje is megjelent
benne.
Ijedten meredt rám, mintha azt kérdezné tőlem, mit gondolok
minderről. Én azonban csak elmosolyodtam és vállat vontam.
Minek parázzak, elvégre az ikrek mindössze ma éjjel maradnak itt.
Csak nem szeret egymásba Jay és Marna pár kurta óra leforgása
alatt; csak nem követnek el semmi őrültséget.
A szám végeztével, miután az ikreket-megtapsolták, asztalhoz
ültünk.
– Megyek, hozok magamnak egy italt – szólalt meg Ginger,
majd kérdőn nézett ránk. Nyilván arra volt kíváncsi, nem kérünk-e
mi is valamit.
– Nekem is hozz egyet! – kérte Marna.
– Kösz, nekem nem kell – mondtam én vérző szívvel.