Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Jaj, nem róla van szó! – mondtam, ahogy elhúzódtam tőle.
Behunyta a szemét, és hatalmasat sóhajtott. – Ne haragudj,
Ginger! Nem akartalak megijeszteni. Flynn halt meg – tettem hozzá
hangomat lehalkítva.
Az ikreket láthatóan egyszerre letörte és feldobta a hír. Marna
lesimította légikisasszony egyenruháját, és megkönnyebbülten
felsóhajtott.
– Gyertek. Kiveszek egy szobát, aztán mindent megbeszélünk –
mondtam nekik. Kényelembe helyeztük magunkat a
hotelszobában, én pedig töviről hegyire beszámoltam a Los
Angelesben történtekről: kezdve azzal, hogyan szálltam meg
Kaidannál, majd azzal folytatva, miként jött át ő meg Kope Szíriába
Zania kiszabadítására, végül pedig a mai betörésről. Arról persze
hallgattam, hogy Blake-nek barátnője van, akit apai utasításra
hamarosan elvesz. Túl sok lett volna Gingernek.
Sokáig szóhoz sem jutottak.
– Kezdődik – morogta végül Marna.
– Hát igen – suttogtam.
– Ellátjuk a baját ezeknek a seggfejeknek! – kiáltotta Ginger.
Összeütöttem velük a tenyerem. Ritka, bajtársias pillanat volt.
– Auu! – kiáltott fel Marna, de Ginger csak a szemét forgatta.
Megint megszólalt a telefonom, ami kezdett az agyamra
menni. Hát már egy perc nyugtom sem lesz? Egyfolytában
rettegnem kell?
A kijelzőt meglátva aztán megkönnyebbülten fellélegeztem:
– Csak Jay az.
Marna gyönyörű zöld szemei hatalmasra kerekedett, mialatt a
beszélgetésünkre fülelt, amit nem lehetett nem meghallani. Jay-nél
bömbölt a háttérben a zene, és ő is tele torokból kiabált.
– Mi a programod ma este? – kérdezte.
– Semmi különös – feleltem, és közben Mamára kacsintottam. –
Miért kérded?
– Nem is tudom. Semmi kedvem egyedül lézengeni odahaza
munka után. Arra gondoltam, hogy amennyiben épp bulizol
valahol, veled lógnék ma éjjel.