Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Zania jelbeszéddel adta a tudtunkra: Egy másik árvaházból jött át
hozzánk, amelyet nemi erőszak miatt zártak be.
Kaidan elkerekedett szemmel bámult ránk. Mindkettőnket
ugyanaz a baljós előérzet kerítette hatalmába. Vajon min ment
keresztül ez a szegény lányka? Kaidan álla is megrándult, ahogy
ezen tépelődött.
Kopano csicsevául mondott valamit a kislánynak. Kaidan nevét
is kimondta közben.
– Azt mondja, Kaidan a barátja, és nem érti, miért hívja a
kislány őt az „apjának” – tolmácsolt Z.
A leányka válaszától Kope és Z. kővé dermedt.
– Mit mondott? – kérdeztem. Kaidannak kissé elzöldült a képe,
és mintha félt volna valamelyest a választól.
Kope megköszörülte a torkát.
– Azt mondja: „Álmomban ő volt a papám”.
Hideg futkározott a hátamon e kijelentésre.
Ijedten néztünk össze Kaidannak
Aztán történt valami, amire soha nem számítottam. Rengeteg
mindenen mentünk keresztül Kai-jal, egyvalamit azonban soha
nem láttam tőle, nem sírt még.
Most azonban, ahogy lepillantott Alile-ra, és a karjába zárta,
végiggördült egy könnycsepp az arcán, aztán a következő.
Komolyan, védelmezőn nézett a gyerekre.
Csak lányt ne, mondta nekem még évekkel ezelőtt. Az évek
során rájöttem, hogy egy lánygyerek jelenléte bűntudattal töltené
el, és arra kényszerítené, hogy szembenézzen a benne lakozó
démonokkal. Ebben a pillanatban azonban megértettem, hogy Aliié
a lányunk lesz, és Kaidan az ő segítségével lesz úrrá a kételyein.
Többé soha senki nem bánthatja büntetlenül ezt a kislányt! Hiszen
már van papája.
Kinyúltam Kaidan kezéért, és ő megszorította az enyémet.
Az élet gyakran rút és kegyetlen. Hanem csak megesik néha
ennek az egész őrületnek a kellős közepén, hogy drága kincs
pottyan az ölünkbe. Mert az életben ott van a jóság is.