Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Zania hellyel kínált minket, mi azonban állva maradtunk.
Izgatottan szorongattam Kai kezét, Zania pedig boldogan
felsóhajtott.
– Ez a kedvenc szakasza az örökbefogadásnak. Az újdonsült
szülők csodálatosak. – Megsimogatta a vállam, én meg, noha
ideges voltam, mosolyogni próbáltam.
Aztán léptek hangzottak fel a folyosón, és Kope mély hangját
hallottam, amint valakikhez beszélt, nagyon kedvesen. Elszorult a
gyomrom a várakozás izgalmában.
Nyílt az ajtó. Kope mindkét csípőjén egy-egy kissrácot hozott.
Határozottan aprócskának látszottak. Alig láttam meg őket, eltört
a mécses. Ne sírj! – szóltam rá magamra. Nem akartam bőgéssel
elriasztani a srácokat. Ahogy közelebb léptünk, a tizennyolc
hónapos Mandala félve Kope-ba kapaszkodott. A hathónapos
Onani ezzel szemben vidáman felkurjantott, és hadonászni kezdett
a karjával. Jót nevettünk rajta.
Kinyújtottam a kezem. Onani csöppet sem ellenkezett, hogy a
karomba vegyem. Látszott, hogy ő lesz a „társasági ember” a két
testvér közül. Elnéztem vékony végtagjait, amelyeken így is
maradtak kicsiny gödröcskék a térde, könyöke, csuklója és bokája
mentén. Noha soványka volt, a pofija azért kikerekedett, és göndör
fekete fürtök keretezték.
Máris beleszerettem, és fülig ért a szám örömömben.
– Szia, Onani – szólítottam meg halkan.
Kissé kancsalítva nézett rám, ahogy az arcomat kémlelte teljes
komolysággal. Aztán kinyúlt, és boldogan sikongatva megrángatta
a hajamat. Mind felnevettünk, én pedig lefejtettem az ujjacskáit a
hajamról. Kaidanra néztem, aki megilletődve figyelt minket.
– Szólnom kellett volna, hogy a haj a gyengéje – mondta Zania.
Kezemben Onanival végignéztem, hogyan kuporodik le a
padlóra Kai és Kope. Mandala a hátát Kopanónak vetette, és
továbbra is félve szemlélte Kaidant.
– Azt hiszem, van nálam valami, ami talán tetszeni fog –
mondta Kai, és előhúzott a zsebéből egy cseresznyepiros
játékautót.